Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?
A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket.
Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?
Még a legszéleskörben olvasott molyoknak is vannak szürke zónái, kategóriák, amiket tudatosan vagy önkéntelenül, de nem keres. Az én esetemben több ilyen is van, például ritkán olvasok életrajzi könyveket vagy dokumentumok, tényfeltárások témakörben. A Multiverzum kiadó azonban idén ősszel egy olyan kötetet dobott a magyar könyvpiacra, ami mellett nem tudtam elmenni. Bár nem érzek kiemelt vonzódást alapvetően a téma iránt, úgy véltem egy széles spektrumú rálátás talán segíthet túllépni bizonyos dolgokon. Hát, egyelőre nem tudom eldönteni, hogy segített-e vagy sem, de kétségkívül elismerem, hogy a Minden élők és holtak című könyv rendhagyó a maga nemében.
Ez nem az a fajta könyv, amivel az ember leül a kanapéra egy kis kikapcsolódást keresve. Nem az, amelyiket képtelenség letenni, mert annyira pörögnek benne az események, hogyha megszakítjuk a folyamatot, félő, hogy a szereplők nélkülünk csinálnak valamit. A Minden élők és holtak című könyv sokkal inkább a fejezetenként olvasós fajta, mert szükséges beiktatni két részegység között egy kisebb vagy épp nagyobb szünetet. Elgondolkodtató és nehéz olvasmány, amin nem lehet csak úgy átszaladni. A kapott információnak időt kell hagyni, hogy le tudjon ülepedni. Másként nem működik.
Bár a címben mindkét állapot megjelenik, a könyv fókuszpontjában a halál témaköre áll. Nem csoda, hisz az élőknek szól ez a kötet, amelyben a holtakról mesélnek különböző nézőpontok alapján. Az elbeszélő Hayley Campbell, aki édesapja munkássága miatt (illusztrátor) már egészen a korai években megismerkedett a halállal. Mivel a mindennapjaik része volt, így számára nem okozott nagy töréspontot a halandósággal való szembesülés, ellenben nagyobb érdeklődést mutat az irányába, mint az általánosság. A halál témaköre a legtöbb kultúrában egy nehéz, szinte tabunak számító dolog a gyász érzésével való összefonódásnak köszönhetően. A szerző azonban rávilágít, hogy bár szoros viszonyban állnak egymással, fontos egymástól elkülönítve is megvizsgálni. Bevallom, én azon csoporthoz tartozom, amely hajlamos homokba dugni a fejét, ha a halál bármely aspektusa kerül szóba, így számomra igencsak felkavaró volt ezt a könyvet forgatni - különösen a második felét. Mindemellett úgy érzem, szükségem volt rá, mert képes volt a korábbi nézőpontjaimon finomítani, a látásmódomat szélesíteni, s úgy vélem, ennek a kötetnek pontosan ez a célja.
Hayley Campbell alapos kutatómunkát végzett. Széles körben egyeztetett szakemberekkel és olyan munkakörökre hívja fel a figyelmet az elbeszélésében, amelyek alapvetően nincsenek köztudatban - pedig nem kevésbé fontos az általuk végzett munka. A szerző minden eseményt a nyers valóságnak megfelelően tár az olvasó elé, érzelmileg elszigetelve, hiszen ezek a foglalkozások is ezt kívánják meg a munkavállalóktól - s szükséges ezt a könyvforgatóra is kiterjeszteni. Ha lelkileg bevonódik a leírtakba, akkor onnan nagyon nehezen tud kiszabadulni. Szóval a szerző több szakembert is megszólaltatott és alaposan utánajárt az egyes halál körüli szakmák mibenlétének. Széles spektrumon mozog, a hóhéroktól, a balzsamozókon keresztül egészen a sírásókig meginterjúvol mindenkit, aki releváns tapasztalatával hozzájárulhat a kutatásához. Azon felül, hogy ezen mesterségek bemutatását eszközöli és tárgyiasítja az elhunyt testet, valamint ismerteti a halálon túli lehetőségeket, erőteljesen foglalkozik a lélek kérdésével is, hogy ezek a munkakörök milyen befolyással bírnak az egyén fölött, s milyen nézőpont változást hoznak magukkal. Mennyire megterhelőek az egyes állások betöltése és milyen módszerekkel tudják megőrizni saját józan eszüket. S talán a legégetőbb kérdés: miért választották maguknak ezt az utat, hogyan kerültek oda, ahol most vannak? Az ember el se tudja képzelni, hogy hány megküzdési mechanika létezik erre és hányféle magyarázat létezik a kérdésekre, amelyek mindegyike igaz. Megdöbbentő volt szembesülni azzal is, hogy egyes oldalaknak milyen az emberekhez – legyen az élő vagy holt - való hozzáállása, hogy míg egyesekben nagyfokú tisztelet leledzik, úgy mások sokkal inkább a teljes elhatárolódást választják.
Bár a leírtak sokszor gyomorforgató hatással rendelkeznek, teljes vállszélességgel kiállok amellett, hogy a szerző mindvégig tiszteletteljesen tárja az olvasó elé a gondolatokat, amelyeket megosztásra érdemesnek talált. A lapokon visszaköszönő tények tárgyilagosak és a szörnyűség a valóságban bekövetkezett változásokból fakad, amin Hayley Campbell nem szépít, hiszen pont a széleskörű megismertetést tűzte ki céljául. Mindemellett azonban érdekfeszítő is a maga módján. A lapokon sok olyan információ van, ami nincs köztudatban és a tragikussága ellenére is csodálkozást váltott ki belőlem. Furcsa ezt mondani, de érdekesnek találtam a különböző szakmákba való betekintést is és valahol csendes megállapodás érzéssel tölt el a megszerzett tudás. Nem tudtam eddig, mik a hamvasztás lépései. Nem mondom, hogy erre az információra felettébb szükségem lett volna, de mégis úgy érzem, hogy kitöltött bennem egy űrt, ami a saját vonatkoztatásaim miatt mérhetetlenül fájdalmas, mégis találok benne némi vigaszt is. Ennek a kettősségnek az érzése mindvégig jelen volt bennem olvasás során.
Az utolsók között a szerző megismerkedik egy gyászkezelő bábával is. Valójában fogalmam sem volt arról, hogy létezik ez a szakma, pedig a leírtak tekintetében igencsak fontos a szakképzett munkaerő jelenléte ezen a területen is. Minden haláleset fájdalmat okoz a szeretteknek, de egy gyermek elvesztése másik univerzumot nyit meg. Szívet szaggató volt olvasni a könyvet, borzasztó nehéz volt lapozni, mintha mázsányi súly húzná le a kezem. Teljesen átéreztem a szerző érzéseit, megviseltek az olvasottak és még azóta is a feldolgozási állapotban leledzek. Erről nem is tudok több szót ejteni, de képtelenség lett volna kihagyni. Talán annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy ezen a ponton érte el Hayley Campbell, hogy az általa megírt könyv több legyen, mint holmi dokumentum kötet, hiszen az akaratlan bevonódással maga is bizonyította, mennyire nehéz bizonyos esetekben különválasztani a halál tényét a fájdalomtól és a gyásztól - még abban az esetben is, ha számunkra ismeretlen az illető.
Csöppet sem volt egyszerű utazás, amire a Minden élők és holtak című könyv hívott. Nagyon nehéz ezt a könyvet olvasni, a könyvforgatóban mindvégig hadakoznak az érzések. Egyszerre taszítja és vonzza, elidegeníti és közelebb hozza. Kétségkívül fontosak a leírtak, ennek a könyvnek helye van a könyvnek helye van a kínálatban. Az elbeszélési mód a kezdeti aggodalmaim ellenére gördülékeny, a tartalom a lehető legjobb módon került megfogalmazásra. A teljes könyvre igaz, hogy tiszteletteljes, de kellő elhatárolódással, tényközlésként adja át a kívánt információkat. Roppant érdekes, informatív, de mellette torokszorító olvasmány. Azoknak viszont, akik kellő nyitottsággal fordulnak a központi téma, mint a halál, a testekben rejlő lehetőségek, a különböző holtakhoz kapcsolódó szakmák irányába, kihagyhatatlan olvasmány.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Az elők hangja hihetetlenül harsány, amikor halottak társaságában voltál."
"Azzal, hogy a tagadásnak ebben a gyárilag előállított formájában élünk, az ártatlanság és a tudatlanság határmezsgyéjén, olyan félelmet dédelgetünk, amit a valóság nem is igazol?"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése