Paris biztos benne, hogy megtalálta az igazit, akivel kész leélni az életét. Már a külföldre költözést tervezgetik… ám, amikor az utolsó pillanatban váratlanul elbizonytalanodik, és felbontják az eljegyzést, egyedül marad az üres lakásban, összetörve, magányosan, kilátások nélkül.
Ace nem sokat tud az igaz szerelemről. Általában ágyról ágyra jár, a párkapcsolatai során senkit nem enged igazán közel magához. De ha egy barátjának szüksége van rá, nincs nála odaadóbb ember.
Ace úgy dönt, segít Parisnek túljutni a szakítás utáni legnehezebb időszakon. Mivel egyikük sem szeret egyedül lenni, a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve beköltözik hozzá. Azonban minél több időt töltenek együtt, annál inkább kénytelenek szembenézni mindazzal, ami elől egészen idáig menekültek.
Sosem felejtem el, mikor az egyik könyvhét alkalmával láttam egy lányt, akihez hébe-hóba érkeztek csak dedikáltatni az emberek, de ő kitartóan mosolygott és minden jó szónak örült. Még meg is jegyeztem magamban, hogy ez a pozitív kisugárzás, ami belőle árad, igazán lélekmelengető. Akkor még nem tudtam, hogy kicsoda ő, csak utólag, néhány közzétett képről és annak címéről tudtam meg, hogy Kollár Bettit láttam. Az azóta eltelt időszakban több regénye is megjelent, amibe lépten-nyomon belebotlok a közösségi médiában. Emiatt magam is beszereztem már három korábbi kötetét, de az olvasásig nem jutottam még el. A sors fintora, hogy végül A vonzás törvénye sorozatának legfrissebb részével kezdtem a munkásságával való megismerkedést. Ezt is egy TikTokos videónak köszönhetem, ahol elmondta, hogyan és miként lehet olvasni a sorozat részeit, és annyira megtetszett a magyarázat, hogy azonnal kedvet kaptam hozzá.
A vonzás hatalma tehát A vonzás törvénye sorozat negyedik része, de különálló regényként is olvasható, nem jelent problémát, ha az előző kötetek tartalmát nem ismeri az olvasó. Az első fejezetben, amely a múlt egy pillanatnyi eseményét ragadja ki, a szerző gyorsan, de közérthetően elmondja azokat az információkat, amikre a továbbiakban az olvasónak szüksége van ahhoz, hogy a karaktereket megfelelő módon el tudja helyezni a sztoriban. Ez a rész egy kicsit tömény, csak úgy kapkodtam a fejem a rengeteg információ kapcsán, de jól van megírva, így se nem száraz, se nem kusza. Ezt követően a történet a jelenben veszi kezdetét, három évvel később, ahol Kollár Betti egy csalafinta kis húzással elintézte, hogy a karakterek fokozatosan jelenjenek meg a lapokon, így mindenki kellemesen be tud mutatkozni. A történetvezetése lineáris, a fokozatosság elve jellemzi. Az elbeszélés két szemszögből mutatkozik meg: Ace és Paris is szót kap, hogy a saját szemükön keresztül tudják elmesélni, mi játszódik le bennük és körülöttük. A regény általános hangulata így bensőséges és biztonságos érzetet sugall.
Utóbbi a tartalomra is igaz. Paris éppen túl van egy igencsak komoly szakításon, amely teljesen összetörte. Úgy vélte, a vőlegénye, Jere az élete szerelme és együtt fognak a romantikus Párizsba költözni, ám az utolsó pillanatban a lány meggondolta magát és végül egyedül maradt a lakása magányában. Nem tudta ott hagyni a megszokott közeget, a barátait, a családját és mindent, amit itt már felépített és szeret az ismeretlenért cserébe. A barátai jelenleg nem elérhetőek, ezért megkérik Ace-t, a társaságuk egyik tagját, hogy látogasson el a lányhoz és nyújtson a számára egy vállat, amin kisírhatja magát. Paris és Ace ismerik egymást, hiszen közös baráti közegben vannak, de nem töltöttek még túl sok időt egymással; ennek ellenére Ace készségesen és a tőle leginkább telhető módon próbál Paris segítségére lenni úgy, hogy közben nem másítja meg önmagát. A vonzás hatalma című könyv az ő történetüket hivatott elmesélni.
Ha csak a felszínt nézzük, akkor a lapokon egy egyszerű és lassan kibontakozó szerelmi történet elevenedik meg. Jól esett a lelkemnek egy olyan történet, amibe nincsenek félreértéseken alapuló hatalmas drámák, hanem csupán két ember, akik egyre inkább ráébrednek, micsoda érték rejlik a másikban, s apró kommunikációs döccenők nehezítik csak meg a dolgukat. Egyszerűen imádtam Ace és Paris karakterét egyaránt, mert mindketten rendelkeznek azzal az egyszerű és önfeledt átlagossággal, ami a legtöbb ember sajátossága. Teljességgel két lábon állnak a földön, s úgy tudnak egyediek lenni, hogy közben nem lépnek át a kirívó kategóriába. A szerző általuk leginkább a hasonszőrűség érzetét szerethette volna megteremteni, hogy a történetüket az olvasó magáénak tudja érezni. Ez pedig úgy ölelt körbe olvasás közben, mint egy plüsstakaró.
Azért a könyv jóval több értéket rejt magában, mint holmi kényelmes és otthonos szerelmi történetet. Ha mélyebbre tekintünk, akkor a sorok között rengeteg jól megfogalmazott gondolat bújik meg, amelyek érdemesek a kiemelésre és többszörös átgondolásra, hogy magunkévá tudjuk tenni. Kollár Betti karakterépítése zseniális. A szereplők problémái főként korábban elszenvedett környezeti tényezőkön alapulnak. Úgy ivódtak a bőrük alá, hogy észre sem vették és sokszor önmagukban sem tudatosul, micsoda károkat szenvedtek el, s hogy ez mennyire eltorzította a helyzetreakciójukat. Bár a történetben előfordulnak súlyosabb sérelmek is, számomra leginkább a láthatatlan kampók okozta sebek voltak a figyelemre érdemesebbek. Paris karakterén keresztül a szerző bemutatta, milyen az, mikor egy olyan kapcsolatban élsz, ami alapvetően jó és kényelmes, a másik fél viszontszeret, ugyanakkor a személyisédet a megjegyzéseivel folyamatosan megnyirbálja. Ez a kapcsolat nem toxikus, nem minősül bántalmazónak, mert a másik fél sem ismeri fel, hogy valójában milyen súlya van a szavainak, de nem emelik fel egymást, így hosszútávon nem jövedelmező egyik félnek sem. Ace karaktere viszont többszörösen rámutat, hogy milyen egy őszinte és tiszta szerelem, ahol a felek egyenrangúak és ahelyett, hogy súlyokat helyeznének a másikra, inkább támogatják, amikor az repülni óhajt. Pedig megvan az ő keresztje is. A felszín alapján történő megítélés témaköre erős szerepet játszik a történetben. A szerző különös módon felhívja a figyelmet arra, mennyire nem szabad alapvetően a pletykákra adni, érdemes meggyőződni annak igazságtartalmáról, mielőtt az alapján ítéltetik meg valaki.
A vonzás hatalma című könyvben még egy fontos téma megjelenik, amely alapvetően kiegészítő tartalomnak minősül, de oly sok igazság rejlik benne, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A történetben Ace-nek van egy menhelyről örökbe fogadott kutyusa, Django. Egy nagytestű, fekete keverék eb, akiben a világ mindig kedvessége ott lakozik. A történet során többször is említésre, valamint kiemelésre kerül, hogy milyen nehézségek és elvárások lépnek azon emberek életébe, akik állattartásra adják a fejüket. Hogy ez nem csak csupa móka, hanem valódi felelősség, amely nem ismer tréfát. Rengeteget ad az ember részére, de meg kell érte dolgoznia, hogy így legyen. A felelős állattartásról ritkán esik romantikus regényekben szó, így kifejezetten örültem, hogy itt és ebben a formában megjelent. A mentett állat fókuszba helyezése pedig még inkább tiszteletreméltó volt.
Teljes mértékben megértem, miért szeretnek a könyvmolyok Kollár Betti könyveket forgatni. Lélekmelengető, könnyed és tartalmas olvasmánynak bizonyult a Vonzás hatalma című regény. Teljesen elvarázsolt és lekapcsolt a való világ szürke voltáról. Gyönyörű és fontos gondolatokat oszt meg az olvasóval könnyed módon, így az olvasással eltöltött idő csak úgy huss, elsuhan. Könnyen bűvkörébe vonja a könyvforgatót és puhán öleli körbe a megteremtett atmoszféra. Bájos élmény volt a számomra, így nem kétséges, hogy a továbbiakban is forgatni fogom a szerző könyveit.
Szereplők: A karakterek részleteiben is jól megformáltak, kellemes személyiséggel rendelkeznek. Üdítő változatosság volt, hogy mindenki átlagosnak mondható a lapokon, bárki szembe jöhet az olvasóval akár az utcán is és mentesek a valóságtól elrugaszkodott drámázástól.
Történet: A regény két fiatal egymásra találásáról szól, akik mindig is ott voltak egymás közelében, de sosem nyitottak a másik felé igazán, míg egy nehéz döntés következménye össze nem terelte őket. Az együtt töltött idő alatt mindketten felfedezik a másik személyiségében rejlő csodát, amely végül a lapokon is kiteljesedik.
Nyelvezet: Könnyed és szerethető. A gondolatok közérthetőek és világosak, de egyben lágyak is. A lapokra csempészett humor pedig még inkább emeli a történetvezetést.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A regény borítója számomra őszi hangulatot idéz meg. Az árnyékok és az eső miatt tökéletes bekuckózós olvasmánynak minősült, így még inkább a hatása alá kerültem.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Érdekes, hogy ha valaki olyan tud rólad kínos vagy egyenesen rossz dolgokat, aki szeret, és akit szeretsz, valahogy erősebbnek érzed magad tőle, nem pedig kiszolgáltatottnak."
"– Nincs rá szabálykönyv, hogy mikor hogyan kell érezned magadat. Merj szabadon érezni! Ha sírni van kedved, hát sírj, ha meg önfeledten táncolni, akkor tedd azt. Ezt te döntöd el."
"Tudom, hogy a rendszeres testmozgás egészséges. Tudom, hogy a rendszertelen és mértéktelen gumicukor -és csokifogyasztás ellenben egészségtelen. Ettől még néha annyival jobb lenne csak elnyúlni a kanapén és úgy bámulni a tévét, hogy közben azt eszel, amit csak megkívánsz, és nem gondolni a következményekre. Nem kell, hogy az egész hónapod, aztán meg az egész éved erről szóljon. De időnként jó megengednünk magunknak azt, hogy a jövőn való rágódás helyett megéljük a pillanatot pont úgy, ahogy jól esik. Gumicukorral és tespedéssel."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése