Megérkezett Laura Thalassa új boszorkányos fantasyja, mely Az Alkusz-sorozat világában játszódik!
Jöjj hozzám, Császárné…
A húsz éves Selene Bowers kétségbeesetten reméli, hogy bejut a Henbane-re, a különleges intézménybe, melyet fiatal boszorkányok számára alapítottak. A felvételi kritériumok egyike a természetfeletti erejével való kapcsolódás egy vadkalandon keresztül, ezért a lány egy utazást foglal Dél-Amerikába. Amikor egy gonosz erő célba veszi a repülőjét az égen, a különleges képessége életre kel, hogy megmentse, ám cserébe borzalmas árat követel: az emlékeit.
Ráadásul, amikor Selene felfedezi rejtélyes támadóját a dzsungelben, egy ősi gonoszt enged szabadjára: Memnont, az Átkozottat, aki ráadásul őt a régen elhunyt, áruló feleségével téveszti össze. Selene végül képes elmenekülni és megkezdeni a tanulmányait Henbane-ben, de amikor Memnon megjelenik a kollégiumban, és boszorkányokat találnak holtan az egyetem területén, gyilkos vádak és veszélyes összeesküvések kereszttüzében találja magát…
Itt van az ősz, itt van újra - mondotta Petőfi Sándor. Amióta valóban teljes valójában beköszöntött a hűvös, esős évszak, folyamatosan ez a vers pörög a fejemben és megfertőzte minden gondolatomat. A lelkem most valódi őszi olvasmányokért kiált, amelyekben a körülmények hasonlóak az enyémhez. No, azért egy csipetnyi mágiát sem vetek meg, hiszen az ősz a boszorkányok és mindenféle izgalmas lények időszaka is. Laura Thalassa Megbabonázva című könyve a lehető legtökéletesebben felelt meg az általam támasztott elvárásoknak, így nem csak egy szimpla jó könyvet olvastam általa, hanem ezt a lehető legjobb időpontban tettem meg. Szóval, ha tökéletes olvasmányt kerestek októberre, ne habozzatok felütni ezt a könyvet!
A Megbabonázva című könyv egy fiatal boszorkányról szól, aki szeretne bekerülni a Hanbane intézetbe, ahol megfelelő képzés mellett tudná a technikáit tökéletesíteni és a tudását bővíteni. Ez a hely több, mint holmi varázsiskola, mivel az oda járók halálukig ehhez a rendhez tartoznak; ez egy valódi közösség, egy másodlagos család. Selene Bowers immáron harmadszorra adja be a jelentkezését, de ismételten elutasításra kerül a varázslatának ára miatt, amit minden kis bűbáj esetén meg kell fizetnie: egy előre meg nem határozott emléke tűnik tova, amelynek nyoma csupán egy apró kis rántás. Azért ez nem nevezhető apró mellékhatásnak, jogosak a tanszék fenntartásai, de dobnak a számára egy utolsó csontot: ha rátalál a familiárisára és részt vesz egy valódi nagy utazáson, akkor újfent megfontolják a felvételét. Selene így beleveti magát egy nagy kalandba, amely végül olyan változást hoz el a számára, amelyre sosem gondolt. Az egész életét fenekestül felforgatja. Nem csak a tanszék követeléseit teljesíti, hanem felébreszt egy kétezer éves fogságban lévő gonoszt, Memnont, aki ennyi idő után is sérelmezi a bebörtönzésének körülményeit - azért na, ki ne tenné? - és mindennek fejébe még Selenet is összekeveri a régi időkbeli feleségével. Hát, jó kis kalamajkával néznek szembe, az biztos.
Engem leginkább a könyv általános hangulata és az elbeszélési stílusa ragadott magával. Eleinte felhúzott szemöldökkel olvastam a sorokat, merthát a trópusi övezetben tett kitérő nem éppen adja az őszi hangulatot, de végül elismerem, hogy pont ez az ellentét miatt lehetett olyannyira erős az intézmény bűvköre. Meg hát Nero jelenléte mindent megért és ha érte egészen a magas páratartalommal tarkított rekkenő hőségig kellett eljutni, akkor bizony odáig kellett menni. Megmondom őszintén, a felbukkanása felett érzett örömömet kissé beárnyékolta, hogy vajon mit fog tudni kezdeni a szerző vele a klasszikus helyszíneken, mikor az esemény visszatér a megszokott mederbe, de minden kétséget kizárva jól asszimilálta az ő karakterét is. De a hangulatra visszatérve: egy pillanatig számomra még a Harry Pottert is megidézte, mikor őszi időszakban, az iskolapadban ülve hallgatja Selene a varázslatokról szóló előadást. Csodás, otthonos érzéssel töltött el, ami oly régóta hiányzott!
Véleményem szerint az elbeszélési mód sokat tett hozzá a történet dinamikájához. Bár nem vádolható azzal a könyv, hogy megülős lenne, esetleg túl sokat rágódna felesleges dolgokon, de az írásstílus fiatalos kicsengése miatt még a sétával töltött percek is pillanatoknak tűnnek. Selene szemével látni a dolgokat örvendetes és erős emocionális hatással rendelkezik – s mivel a jelleme is inkább tüzes, erőteljes és nagyhangú, így a regényben olvasható események is mind ezt az irányvonalat képviselik.
A Megbabonázva című könyv abszolút nem az ifjúsági irodalom kategóriába sorolható, ugyanis több ízben tartalmas erotikus jelenetet. Ezek eleinte elszórva, viszonylag ritkán jelentkeznek, ám minél inkább belemerül az olvasó a sztoriba, annál gyakrabban ugrik egy-egy fincsi esemény a szeme elé. Bevallom, számomra a végére már kissé zavarba ejtő volt a mibenléte. Egy kicsit mennyiségre is soknak hatott, de ezen túl tudtam volna lépni azonban a mögötte húzódó érzelmi gubanc már feszegette a határaimat. Több ízben is emlékeztetnem kellett magam, hogy ennek így helye és jogalapja van a karaktereket összekötő szálak jelenléte miatt, ám nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy a gyűlölet és félelem ködén, hogyan tud ilyen módon áthatolni a szexuális vágy. Emiatt néhány romantikusabb vagy épp erotikusabb jelenetnek nem éreztem a megfelelő súlyozását, de ez legyen a legnagyobb gondom. Összességében a romantikus szál is tetszett, szőt, Memnon előtt magam is egy kicsit leborultam.
A sztori meg minden ízében kárpótolt. Végig izgalmas és fordulatos, megfelelő dinamikával ellátva. Hatalmas kockázat és lehetőség is van egyben Selene emlékvesztésében, és a szerző ezt mindvégig megfelelően képes volt kézben tartani. Amúgy egy előnye van ennek a visszahatásnak: újra először el tudja olvasni a kedvenc könyveit, ha nem emlékszik arra, hogy már olvasta. Nekem tuti lenne egy, “Ha elfelejtem ismételni kell” könyvlistám Selene helyében. De ez már csak olyan könyvmoly dolog. Szóval a sztori jó, mikor úgy éreztem volna, hogy kezd talán egy kicsit stagnálni, a szerző behozott mindig valami drasztikus megoldást, ami miatt újfent kinyílt a szemem és megújult lendülettel folytattam az olvasást. A tetőpont erőteljes volt és hatásos, minden érzékelésen túlcsorduló, kissé elrugaszkodott, de pont ezért tökéletes. A lezárás is megfelelő volt, még annak ellenére is, hogy a vérnyomásomnak nem volt ideje az utolsó karakterleütésig visszaállnia a normál szintre. Szerintem a sztori jó helyen lett elvágva, mert bár nagyon érdekel a folytatás, úgy érzem, ennek pont itt kell hagyni egy lélegzetvételnyi szünetet, mert egy olyan mérföldkőhöz értek a karakterek, ahonnan már nincs visszaút, viszont a további előre menetel közel sem lesz zökkenőmentes.
A Megbabonázva című könyv számomra egy vérbeli októberi olvasmány volt, ami a lehető legjobbkor talált meg. Minden vele töltött pillanatot élveztem és hiába minősül már egy kisebb önvédelmi eszköznek, a lapok olyan gyorsan peregnek, hogy túl hamar a végére ér az olvasó. Egyszerre kevés, mégis pont elég. Minden megvan benne, amire csak szükség lehet ebben az időszakban: boszorkányok, varázslatok, szerelem, átok és megannyi pulzusemelő kaland. Selene pedig igencsak belevaló karakter. Nagy kíváncsisággal és szeretettel fogom várni a folytatást.
Szereplők: Imádtam a regény szereplőit és a köztük lévő kapcsolati hálót. Tetszett, hogy a szerző nem halandósítja őket, sokkal inkább a jellemrajzukat a faji hovatartozás alapján domborította ki, így tehát a boszorkányok vadak és fékezhetetlenek, míg a vérfarkasok rendezettsége és dominanciája megkérdőjelezhetetlen Memnon pedig abszolút jól megalkotott férfi karakter, kellő mértékű őrültséggel, ami a korából és a 2000 évnyi rabságból fakad. Hatalmas plusz pont, hogy a szerző őt sem romantizálta túl, sokkal inkább a megszállott szó illik rá.
Történet: Bár elsőre csak egy könnyed boszorkányos történetnek tűnik, azért ebben a könyvben sokkal több minden lapul meg. A szerző által végzett háttérmunka igencsak súlyos, a történet életre hívása betonbiztos alapokokon nyugszik, amellyel egy, a föld felszínéről eltörölt és feledésbe merült népcsoport előtt tiszteleg. Ez mérhetetlenül sokat ad az élvezeti értékhez.
Nyelvezet: A regény könnyen olvasható, simulékony nyelvezettel rendelkezik. Bár vannak benne idegen kifejezések és mondatok, melyek a szerző fejéből pattantak csupán ki, de ezek nem akasztják meg a sztorit, hanem sokkal inkább egy kis pikantériát biztosítanak.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító szép és figyelemfelkeltő, a könyv a mérete ellenére is jól olvasható. A gerince kellőképp rugalmas, így törésmentesen kinyitható.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A szegénységgel az a baj, hogy mindig csak egyetlen aprócska probléma választ el a totális anyagi csődtől."
"– Csak a bolondok és a harcosok alélnak el a szabad ég alatt. Te, vakmerő asszony, mindkettő vagy."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése