Vénlány, aggszűz, szingli…
Egy nő számára évezredeken át a férjhez menés – és utána a gyermekszülés – volt a „normalitás”, így aztán a társadalom mindenáron címkézni akarta azon nőtagjait, akik más utat választottak maguknak. Mi több: hacsak nem papnőnek vagy apácának álltak, eme döntésüket koruk vagy az utókor természetellenesnek titulálta…
Ebben a gazdagon illusztrált kötetben olyan nőket mutatunk be, akik tudatosan döntöttek úgy, hogy nem mennek férjhez, vagy „szingli” mivoltuk más szempontból játszik szerepet életükben. Sokuk esetében ez az önmegvalósítás feltétele volt, hisz a történelem során a házasság intézménye a nő számára gyakran a teljes önfeladást jelentette, egyes jogrendszerekben mint „személy” meg is szűnt létezni. Vannak köztük, akiket saját tapasztalataik ábrándítottak ki a házasság intézményéből, vagy egész egyszerűen nem voltak „feleség típusok”. A többségi társadalom ez utóbbiak döntését tudta talán a legkevésbé értelmezni.
A gondolat ugyanis, hogy nem minden nőt azok a célok és vágyak hajtanak, amelyeket a patriarchátus évezredekkel ezelőtt kijelölt – gyermekszülés, háztartásvezetés, egy férj támogatása – még a mai világban sem magától értetődő. A férfiak esetében elfogadott, hogy önnön kiteljesedésükhöz változatos utakat keressenek, akkor is, ha ez – a vénlánynál sokkal romantikusabb csengésű – „megrögzött agglegény” állapottal jár együtt. A nőkre azonban a történetírás, a filozófia, az orvos- és más tudományok sosem individuumokként, hanem azonos vágyak, sőt ösztönök által vezérelt „masszaként” tekintettek, akiket csakis a hagyományos szerepek betöltése tehet boldoggá.
Budai Lotti és Zubor Rozi ezzel az albummal is ennek az előítéletnek a száműzéséhez szeretne hozzájárulni – a maguk módján. A kötet az írópáros Micsoda történetek! – sorozatának harmadik része. A szerzők ezen túlmenően a nagy sikerű, Micsoda nagymeNŐK voltak! című podcastsorozatukban is női élettörténeteket dolgoznak fel.
Nőnek lenni nehéz. Nehéz volt, nehéz most is és a jövőben is az lesz. Mindegy, hogy a jelenkor vagy az eltelt évezredek melyik időpillanatát ragadjuk magunkhoz és pusztán a tények szintén szemléljük meg, akkor is elmondható, hogy egy nőnek sosem volt annyi mindenhez joga, mint egy férfinak. Ha ehhez pedig hozzávesszük a közmegítélést, az aktuális társadalmi normákat, a helyzet még inkább megdöbbentőbb és kiábrándítóbb. Lehet mondani, hogy voltak és vannak kivételek, de ezek még inkább erősítik a szabályt. De pontosan ezért ők azok, akikről beszélni kell, hogy ne merüljenek a feledésbe, hogy az ő történetük által a jövőt is formálni lehessen. Erre hivatottak Budai Lotti és Zubor Rozi Micsoda történetek! könyvei is.
A sorozat immáron három részesre bővült. Az első kötetben a híres nők családias oldalát mutatták be, miként alakult a magánéletük, milyen gyermeknevelési módszereket preferáltak. A második kötetben azon hölgyek kerültek bemutatásra, akik az adott társadalmi elvárások és nyomások dacára az önmegvalósításuk beteljesítésén dolgoztak – s akiknek ezen törekvéseit az általános közvélekedés az elismerés helyett inkább különböző, szexualitáson alapuló jelzőkkel bélyegzett meg. A frissen és ropogósan megjelent harmadik kiadvány pedig azon híres női életutakat hivatott köztudatba hozni, akik úgy döntöttek, életüket és boldogulásukat nem kötik egyetlen férfihoz sem.
A Micsoda szinglik voltak című könyv elején található egy közel húsz oldalas felvezetés, amelyben a szerzőpáros keretbe foglalja a kötetbe válogatott életutakat. Nagy hangsúlyt fektetnek a szingli szó általános és valódi jelentésére. Érdekes, hogy már a szó megszületésekor sem volt teljes mértékben tisztázott a valódi jelentéskör, pontosabban már a létrejöttével egyidőben is téves ábrázolási módot tett a filmipar a szó mögé, így nem csoda, ha egyfajta gúnyos szitokszóvá vált, hasonlóképpen a feminista kifejezéshez. Budai Lotti és Zubor Rozi azonban visszanyúltak a kifejezés gyökeréhez és jelen kötetükbe olyan nőket szedtek csokorba, akik “tudták és vállalták, hogy önmaguk kiteljesedéséhez, megvalósításához meg kell őrizniük a függetlenségüket”. (9. oldal) Fontos kiemelni, hogy ez nem vonja maga után egyöntetűen azt a tényt, hogy csak és kizárólag párkapcsolat nélküli, gyermektelen nőket emeltek ki, hiszen több olyan személy is megfordul a lapokon, aki megözvegyült vagy éppen elvált. A hangsúlyt azokra a hölgyekre helyezték, akik kézbe vették a sorsukat és a saját döntéseik alapján élték az életüket az önmegvalósítás jegyében.
A szerzőpáros a könyvben húsz fejezetben mutat be egy-egy ismertebb vagy kevésbé prominens nőt, akik története egyszerűen nem merülhet feledésbe. Nem a teljes életútjukat emelik ki az írók, csupán azokat az eseményeket és tényeket, amik a központi téma megfelelő körüljárását biztosítják. Véleményem szerint ez így tökéletes, mert a lapokon így mindig pont annyi adat jelenik meg, ami kellemesen befogadható és könnyedén megjegyezhető és nem viszi tévútra a fókuszt. Ha pedig az olvasó figyelmét valamely személy élete jobban érdekli, bármikor felütheti az internetet és további információkat szerezhet róla. Korszaktól, nemzetségtől, társadalmi helyzettől függetlenül, széles spektrumban találhat az olvasó példát arra vonatkozólag, hogy a szingli életmód melletti döntést milyen körülmények idézték elő, mely tények befolyásolták és hogyan reagált rá a szűk ismeretségi kör vagy épp a társadalom jelentős része - akár sok-sok évtizeddel, ha nem éppen évszázaddal később.
A könyv kialakítása nagyban elősegíti a tartalom befogadását. Az album gazdagon illusztrált, minden megemlített hölgyről található benne több képi anyag, hogy az olvasó vizuálisan is tudja kihez kapcsolni az olvasottakat. Korabeli festmények és fotográfiák szakítják meg a szövegtömbök monotonitását - ahol pedig nem állott rendelkezésre, ott az AI-ban rejlő potenciált hívták segítségül. Itt jegyezném meg, hogy személy szerint a technológia ilyetén felhasználását találom legkedvezőbbnek bármely könyv esetén: amikor a tartalom alátámasztására vagy éppen általános adatközlésre szolgál, ezzel is megkönnyítve az író dolgát, de nem helyette dolgozik, tehát a valódi tartalom továbbra is emberi forrásból származik. Az AI segítség, mankó, de nem helyettes a könyviparban.
Visszatérve a tartalomra, elmondható, hogy függetlenül attól, hogy Budai Lotti vagy épp Zubor Rozi vetette a szavakat papírra, a stílus egységes, közvetlen és szerethető. A bemutatott életrajzok tele van energiával, a megfogalmazás stílusa kiváló. A könyv tartalma nem válik száraz tananyaggá, hanem megmarad az értékes és érdekes szinten. A leírtak gyakran gondolatébresztő hatással bírnak, mind az adott nő életére vonatkozólag, mind a központi téma tekintetében. Nap mint nap szembesülünk a mostani mindennapok során is a női nem primitív és diszkriminatív megítélésével. Számunkra teljesen idegen emberek - nők és férfiak egyaránt - formálnak személyeskedő és bántó megjegyzéseket csupán arra alapozva, amit éppen az adott pillanatban észleltek. Legyen ez most egy közösségi médiában közzétett anyag vagy épp az utcán elkapott beszélgetésfoszlány vagy észlelt epizód miatt, de mindig van valaki, akit az éltet, hogy a vélt vagy valós hibáinkat megjegyezze, vagy épp bármely egyéb módon belénk kössön. Nyilván az internet terjedésével a bántalmazási lehetőségek tárháza is bővült, de még a jelenkori habitus mellett is megrázó és felháborító, hogy az elmúlt évszázadokban milyen korlátok közé szorították a nőket és miként címkézték fel őket, ha nem feleltek meg az általános társadalmi elvárásoknak, tehát hogy úgy tegyen, mintha nem is létezne.
A Micsoda szinglik voltak egy csodálatos kiadvány, amely során olyan nők életébe nyerhet az érdeklődő fél bepillantást, akik a koruk hagyományának ellenére is mertek és képesek voltak a saját döntéseik nyomán élni és amellett kitartani. Csodás és egyben tragikus életek elevenednek meg a lapokon, amelyek nem merülhetnek a feledés homályába. Olyan nőkre hívja fel Budai Lotti és Zubor Rozi a figyelmet, akik a saját önállóságuk mellett kiállva alakították a sorsukat, akik hangját nem lehetett semmibe venni. Információban és érzésekben gazdag kötet, mely gondolatébresztő hatással bír. Sokféleképp vizsgálták már meg a történelmet, de ebben a kontextusban még túl kevés szó esett róla. Eddig. Hiánypótló olvasmány, ami kiszélesíti az olvasó látásmódját. Mindezek után kétségtelen, hogy szükségem van a sorozat korábbi tagjaira is.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A házasságról alkotott romantikus nézetek másik hajtóereje az irodalom volt."
"Röviden: akkor lesz boldog a házasság, ha a felek tudnak miről beszélgetni a mézeshetek elmúltával is."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése