Vigyáznunk kell egymásra, mert más nem fog vigyázni ránk.
Meg Williams egy szélhámosnő, aki államról államra, városról városra jár, és minden helyszínen új álnév mögé rejtőzik. Annak a szerepét veszi fel, akiét csak szükséges, hogy elérje a célját: legyen az főiskolai hallgató, életvezetési tanácsadó vagy ingatlanügynök. Mesterien egyensúlyozik az igazság és hazugság határán, pontosan azt mondja, amit a célszemélynek hallania kell, és észrevétlenül elorozza tőle mindenét.
Kat Roberts tíz éve várja, hogy leleplezhesse a nőt, aki egyetlen telefonhívással örökre felforgatta az életét. Ám ahogy egyre több minden jut a tudomására Megről, úgy omlanak össze kártyavárként az előítéletei és a feltételezései, és rá kell döbbennie, mi áll valójában a nő tetteinek hátterében.
A Hazug játszmák lebilincselő thriller, amely mélyre ás két nő lelkébe, akikben egy dolog biztosan közös: rendíthetetlenül küzdenek, hogy igazságot szolgáltassanak a múltnak, és újraírják a jövőt.
Ó, hogy én mennyire imádom azokat a történeteket, amelyek esetén a szerzők a cselekményt az emberek megvezethetőségére teszik fel! Imádom, mikor a karakterek az orromnál fogva vezetnek és mire felismerném a problémát, már én magam is rég a hálója fogságába estem, nemcsak a kiszemelt áldozatok. Az ő észjárásukhoz képest és egyszerű és naiv vagyok, így mindig elámít a tudat, hogy mások miként tudják egy ember tulajdonságait önmaga ellen fordítani. Julie Clark Hazug játszmák című könyve kapcsán hasonló cselekményt vártam - s nem hiába. Egy igazi szélhámos könyvvel volt dolgom.
A történet két szemszögből és több idősíkon kerül kifejtésre. Az olvasó megismerkedik Meg és Kat személyével, akiket mélyen gyökerező szálak kötnek össze - annak ellenére is, hogy valójában nem ismerik egymást. Kat szinte megszállottja a másik nőnek, tíz éve várta már a felbukkanását, hogy végre le tudja rántani a piszkos üzelmeiről a leplet – mindezt csupán azért, mert a saját személyes tragédiájának őt tette felelőssé. Meg története eleinte teljesen különálló, legfőképp a múlt elemeire épülve mutatja be a karakter tulajdonságait és személyes motivációját, majd ezt követően evez csak át a jelenkori eseményekre, amelyben a két nő sorsa szorosabbra fonódik. Innentől a regény egyenesen előre tekint és folyamatos foglalkoztatás mellett robog a végcél irányába. Az odáig tartó út alatt rengeteg dologra fény derül, ami újabb és újabb árnyalatokkal látja el a képet, míg végül mindenkinek rá kell ébrednie, hogy az általa vélt valóság csupán kontextusfüggő kivonata a teljes egésznek.
A regény a karakterek közötti váltások, valamint az idősíkok közötti ugrálások ellenére is jól követhető. Nyitójelenetnek a szerző azt az eseményt tette meg, ahol a két főszereplő életében először találkozik - még ha az egyik fél nincs is tisztában a másik jelenlétével és valójában a személyével sem, ugyanis Meg ekkor még egyáltalán nem ismeri Kat-et. Itt már azonnal felvázolásra kerülnek a jelenkori erőviszonyok, amelyek előrevetítik a folytatást, ám mielőtt ezt még az olvasó teljes terjedelmében megkaphatná, elmerül a múltban, amely Meg bemutatására szolgál elsősorban. A korábbi időszak eseményei alapján az olvasóban kialakul egy kép a lányról, amely nem áll messze a valóságtól, de a regény előrehaladtával kiderül, hogy ott azért még igencsak a felszínt kapargatta. Meg indítéka fokozatosan bontakozik ki a lapokon, az olvasó pedig mindeközben eldöntheti, hogy a saját morálja szerint ez elfogadható vagy sem.
Kat karaktere kevésbé árnyaltabb, mint Meg, de azért benne is rejtőzik némi potenciál. Eleinte nem alakítottam ki vele jó viszonyt, mert számomra abszolút megkérdőjelezhető volt a személyes indíttatása, valamint úgy éreztem, hogy túlságosan beleragadt a múlt egy pillanatába, s az értelmetlen bosszúhadjárata helyett inkább egy pszichológust kellett volna felkeresnie, aki megfelelő feloldást tud biztosítani a számára. Kat gyáva és szűk látókörű, könnyű megvezetni, de pont ezért illik a karaktere bele ebbe a történetbe. A regény végére azért ő is bebizonyította, hogy több rejtőzik benne, mint ami első látásra tűnt, a jellemfejlődési irányvonal az ő karakterében teljesedik ki.
A cselekmény vezetése mindvégig figyelemfelkeltő. A könyv az utolsó oldalig olvastatja magát, még annak ellenére is, hogy teljes mértékben egyértelmű, merre tart. Kezdetben a szerző megismerteti az olvasóval a két főszereplőt, valamint azok közvetlen környezetét. Ezután elmerül a múltjukban, hogy az első benyomást árnyaltabbá tegye, majd ezt követően kezdi el a jelenben történő alapozást, amely Kat és Meg megismerkedésével veszi kezdetét és a közös munka alatt teljesedik ki. Ezután jön az elkerülhetetlen végjátszma, s végül egy olyan lezárás, ami akkora pontot tesz a sztori végére, hogy átlyukasztja az oldalt. A Meg által felépített manipulatív igazságokra épülő hazugságháló masszív és kegyetlenül érdekes. Egyszerűen bámulatos az a stílus, ahogy dolgozik. A befektetett energia nem kicsi, de általa az olvasó is rádöbben, hogy mennyi adat szedhető pár perc alatt is össze bárkiről és milyen módon lehet kihasználni a gyengeségei mellett az erősségeit is. Csak ámultam és bámultam, hogy a szerző mennyire egyszerűen, de mégis zseniálisan tette tönkre a kiszemelt célpontokat. S még ennek ellenére is Meg szimpatikus marad, finom lelkű nő, akivel rokonszenvezik az olvasó, mert a valódi indítéka a mai társadalmi helyzetben is helytálló. Morális kérdést vet fel, hogy az általa tett cselekedek milyen mértékben - ha egyáltalán - számítanak önbíráskodásnak. Folyamatosan pellengérre áll a karakter, de az író engedékeny a tekintetben, hogy meghagyja az olvasó szabadságát, nem kényszeríti arra, hogy álláspontot foglaljon. Az utolsó oldalig meghagyja a döntési jogot, amely tiszteletet váltott ki belőlem.
Tehát a történet eleinte nehezebben követhető. Nem, ez ebben a formában nem igaz, mert a leírtak teljesen egyértelműek, csak az olvasó nem tudja hova tenni a kapott információkat. Noha kevés szereplő császkál a lapokon, a felszínen forrongó indítékok által elsőként felfestett kép torz, amelyet fokozatosan javít ki a szerző. Viszont ahogy ennek a folyamatnak a végére ér, onnan egyenes út vezet a végkifejletig. Tartom magam ahhoz, hogy a történet kiszámítható, de azt is meg kell jegyeznem mellette, hogy ez azért nem sokat von le az értékéből, mert az odáig vezető út izgalmas és érdekfeszítő. Mindössze egy falatnyi csalódás maradt csak bennem a könyv végére érve. Vártam volna még egy utolsó lendületet, egy pillanatnyi pulzusszám emelő párbeszédet vagy bármit, de a tökéletesen egyértelmű végcélon felül nem volt más a lapokon. Érdekes, mert ettől függetlenül elégedetten tettem le a könyvet, mert igazából máshogy ez tényleg nem végződhetett volna, de azért még egy utolsó fricska jót tett volna neki.
A Hazug játszmák üdítő olvasmány volt számomra a tekintetben, hogy jó volt végre egy olyan thrillerrel találkozni, amely leginkább a lelki borzongatásra megy rá, az emberi kiszámíthatóságra és sebezhetőségre, semmint arra, hogy minél több vér folyjon. Egyszerű, de jól felépített történet, amely kellő alapossággal született meg. Tetszettek a lapokon kialakuló helyzetek, hogy Meg mit és hogyan tudott a javára billenteni. Kifejezetten imádtam, hogy nem csak a helyzetből megszületendő haszonra volt kihegyezve a sztori, hanem azok a veszteségek sem vesztek el a sorok között, amiket az úton áldozatul kellett meghozni. Jó volt az indíték és a kivitelezés egyaránt. Kat is idővel belerázódott a saját életébe és ő is egyre többet tudott hozzáadni a sztorihoz. Véleményem szerint ezek a könyvek, amelyekben egyfajta Robin Hood öntudattal megáldott karakterek cselekszenek a közjó nevében, nagy elégedettséggel tudják eltölteni az olvasót. Egyszerűen csak jó érzés, hogy végre azok is megbűnhődnek, akik tényleg megérdemlik - mégha ez csak a lapokon történik, akkor is.
Szereplők: A regény két szereplő köré összpontosul. A két női karakter egymástól merően eltérő tulajdonságokkal és háttérrel rendelkezik, nem egészítik ki egymást. A kezdeti macska-egér játékot a későbbiekben más szerepkör váltja fel.
Történet: Ez a könyv megfelelő alapozása a regény továbbgondolásának lehetőségére annak ellenére, hogy nem sorozat, így folytatás nem várható. Véleményem szerint ebben a legerősebb, hogy miután az olvasó a végére ér a sztorinak, konkrétan látja a szeme előtt lefutni azt az eseménysort, amit a leírtak idéztek elő a karakterek életében. A szélhámos életmód alaposan bemutatásra került, szinte életművészetté emelte a szerző.
Nyelvezet: Kellemesen és könnyen olvasható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, thriller.
Esztétika: Jelen esetben a borító volt az, ami elsősorban felkeltette a figyelmemet. Borzasztó jól játszott a tervező a színekkel, kellőképp középpontba emelte a megjelenített elemeket. A háttér is dinamikus a félig kirajzolódó női arc által. Jól illeszkedik a történethez.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A sikeres szélhámoskodásnak az a titka, hogy olyan sztorit adunk be az áldozatnak, amely majdnem igaz. Mint egy filmforgatáson: én valódi vagyok, az is valódi, amit csinálok, csak a háttér hamis."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése