Nyolc hétköznapi ember. Egy lehetetlen választás.
Egy reggel a világ összes lakója ugyanazt a sorsfordító meglepetést találja a lakóhelye előtt: egy kis fadobozt, benne egy fonállal, amely egy égető kérdésre adja meg a választ: arra, hogy a tulajdonosa pontosan hány évig fog élni.
Minden egyes földrészen, minden embert ugyanolyan doboz vár, éljen akár egy metropolisz felhőkarcolójában vagy egy sátorban a szavannán. De honnan származnak ezek a dobozok? Vajon igaz, amit ígérnek? Mindenki ugyanazzal a súlyos döntéssel néz szembe: akarja-e tudni, meddig fog élni? És ha igen, mihez kezd ezzel a tudással?
Nyolc ember döntései és sorsa fonódik össze egy új élet hajnalán: legjobb barátok, akiknek az álmai örökre összekötik őket; levelezőtársak, akik egymásban lelnek menedékre; egy szerelmespár, akik azt hitték, az övék a jövő; egy orvos, akinek saját magát kellene megmentenie; és egy politikus, akinek a doboza puskaporos hordóvá válik, és végül mindent megváltoztat.
Nikki Erlick regénye lebilincselő történet a családról, a barátságról, a reményről és a sorsról, amely arra ösztönöz, hogy a lehető legteljesebben éljük az életet.
Nikki Erlick Az életfonál című könyve már a megjelenés előtt felkeltette a figyelmemet. Megfogott a borító és a fülszöveg együttese, így gondolkodás nélkül felkerült a várólistára - aztán mégsem jött el az ideje és egyre csak tolódott. Még szerencse, hogy vannak olyan barátaim, mint Zsófi, aki a ProKontra oldalcsoportot kezeli, mert miután elolvasta ezt a könyvet, finoman, egyáltalán nem erőltetve, de többször is megjegyezte, hogy Betti, ez a könyv neked tetszene. Olvasd el! Nem hagyott nyugodni ez a gondolat, így végül egy hűvös őszi napon kinyitottam a könyvet. Akkor még nem tudtam, mennyire csordultig fogja tölteni az elmém és lelkem egyaránt.
Képzelj el egy olyan világot, ahol minden 22 év fölötti ember, éljen és tartózkodjon bárhol, reggel arra ébred, hogy a küszöbén egy, a nevével ellátott csomagot talál. A dobozra mindösszesen annyi van még írva, hogy Ebben van az életed fonala. Az első reakció, ami megjelenik az emberben, a zavarodottság. Honnan jött? Hogy került ide? Ki űzi ezt a mocskos tréfát? Aztán kiderül, hogy semmi ilyesmiről nincs szó, hiszen mindenki kapott, nem csak a közvetlen környezet. Ezután jön a félelemmel vegyített kíváncsiság és a milliónyi kérdés, amik csak úgy tolonganak az emberben. Mindenki válaszokat akar, de ezzel senki nem tud szolgálni. S akkor jönnek a spekulációk, az ösztönszerű helyzetreakciók és a nem várt tudás fegyverként való felhasználása. Mellette pedig ott van a fájdalom, a tehetetlen düh, de a megkönnyebbülés és a mosoly is. A társadalom alapjaiban változik meg a fonalak érkezésével. Nikki Erlick pedig megmutatja a lehetséges útvonalakat.
Ebben a könyvben rengeteg különböző életúttal találkozik az olvasó. Az elbeszélés külső narrációval rendelkezik, ami jelen esetben tökéletesen megállja a helyét, mivel minden fejezet más ember szemszögéből kerül bemutatásra és igencsak népes kis csoport szólal fel a lapokon. Hosszú -és rövidfonalasok vegyesen, környezeti és szociális tulajdonságokban eltérő egyének, akik mind másként élték meg ezt a katarzishelyzetet. Érdekesség azonban, hogy a felszólaló karaktereket a szerző többnyire párba rendezte: Nina és Maura, Ben és Amie, Jack és Javier. Minden kapcsolat más alapokon nyugszik; megjelenik a barátság, a kibontakozó és a stabil szerelem is, s az ő életük köré fonódva a szerző még megszólaltatja Hanket és Anthonyt is, akik egészen másfajta színt visznek a lapokra, de jelenlétük fontossága kétségtelen. Szóval egy csoport egymástól a lehető leginkább különböző ember, még az új felállás szerint is, akiknek a jövőjük is szerteszét ágazik, de az életútjuk valamely módon mégiscsak súrlódik, összefonódik egymással.
Az Életfonál című regény nem egy légből kapott kézirat. A szerző alapos megfontoltsággal alkotta meg a történetét. Az eseménysor teljes struktúráján érződik a gondosság, hogy minden lehetséges eshetőség feltérképezésre került. Nikki Erlick elsősorban felmérte, hányféle emberi reakció létezik arra, hogyha mindenki eldönthetné, hogy tudni akarja-e, meddig tart az élete; ha a teljes földi ciklusa egy viszonylag pontos számadatban mérhetővé válna. Mik lennének az első reakciók, amik akaratlanul is felmerülnének a saját és mások fonalát illetően? Milyen jellembeli és kapcsolati változásokat idézne elő szűk és tágabb körben? Mit jelente ez az egyénre nézve társadalmi szempontból? Milyen korlátozások és megkülönböztetések bugyognának felszínre és ezeket miként formálnák saját hasznukra a magasabb pozícióban lévő emberek? A tudás egy újfajta diszkriminatív alapot biztosít, amely újabb gyűlöleti hullám alapjait teremtheti meg. A könyvet olvasva ezek mind fokozatosan bontakoznak ki, pont úgy, ahogy a tényleges lefutása is zajlana a dolgoknak. A szerző nem idealizálta túl vagy épp lökte az egészet egyfajta utópikus elgondolásba, hanem a realitás talaján mozogva mérte fel a lehetséges lépéseket és az elkerülhetetlen helyzetreakciókat, majd ezek mentén alkotta meg a történetét.
Eleinte úgy tűnik, mintha a könyv csupán egy “mi lenne, ha” típusú kérdést válaszolna meg, egy fikció csupán, amiben a lehetséges végkimenetelek vannak kifejtve. Mondhatni egy esettanulmányi dokumentáció. Azonban a megfelelő spekulatív részletezés után a karakterek kerülnek inkább fókuszba. Félreértés ne essék, eddig is megfelelően foglalkoztatta őket a szerző, de inkább a példájuk útján mesélte el a történetét, semmint őket állította volna előtérbe. A könyvben való előrehaladás mentén ez a helyzet fokozatosan átfordul, s végül az emberekre irányul a rivaldafény, minden más csupán másodlagossá válik. A lapokon megjelenő politikai irányvonal a kötet jelentős részében domináns. Ez lehet, hogy valakinek kevésbé érdekfeszítő részét képezi majd az eseményeknek, de mivel mindennek ez a mozgatórugója, hogy egy adott kormány milyen reakcióval jár elő a fonalakat illetően, így muszáj ennyire fajsúlyos legyen a történet szempontjából is.
A téma alapos körüljárása végül egy kiszámítható, de minden ízében megfelelő végkifejlettel zárul. A valós cselekmény időtartalma egy év, de az epilógusban foglaltak az ennél messzebbi jövőt festik fel az olvasó számára - azt az időszakot, amikor minden karakter sorsa már így vagy úgy, de rendeződött. Véleményem szerint szép és teljes képet alakított ki a szerző, számomra minden ízében megfelelt.
Eleinte még csak érdekfeszítőnek találtam a témát, a megfogalmazott magvas gondolatok villámcsapásként cikáztak végig a gerincem vonalán. Teljes megelégedettséggel olvastam a lapokat és úgy éreztem, hogy kényelmesen hátra is dőlhetek, mert a szerző minden olyan lehetséges irányvonalat érintett, amit kellett. Nem volt szükség arra, hogy magamat megerőltetve képzeljem el, milyen lenne a fonalakon alapuló világ, mert Nikki Erlick tökéletesen megtette helyettem, így nekem elég volt elsüppednem az általa felkínált történetben. A regény második felében elkezdett bennem érlelődni egy érzelmi góc, ami rengeteg egységből állt össze. Minden túlzás nélkül jelentem ki, hogy az Életfonál életem könyve. Sok volt már ami megérintett, elgondolkodtatott vagy épp megmozgatott, de ez minden porcikámat átjárta. Ezek után én csak ajánlani tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy nincs olyan könyv, ami mindenkinek való, de azért ezt próba szerencse módon minden 22 évét betöltött személynek elküldeném. Jelenjen meg a küszöbén, a doboza mellett. S onnantól kezdve már a saját felelőssége, mit kezd vele.
Szereplők: A szerző igencsak vegyes felhozatallal szolgál a karakterek szempontjából. A lapokon mindenféle korú, nemzetiségű és habitusú ember megjelenik. A sokszínűség a cselekmény előre menetelét is elősegíti.
Történet: A regény egy olyan fikcióra épít, ami a legtöbb embert foglalkoztatja: mi lenne, ha tudnánk, meddig tart a földi létünk. Erre a kérdéskörre hozott egy értekezést, amelyben kielégítő választ nyújt, valamint e köré épített fel egy történetet, amelyben nyomonkövethetőek a karakterek életútjai és ezáltal kerül kimondásra a végső konklúzió afelől, hogy ez a tudás mennyiben lenne hasznos az egyén, a társadalom, a kormány és a világ tekintetében.
Nyelvezet: A regény könnyen olvasható, abszolút közérthető, jól elmagyarázott, de nem szájbarágós. Egyenlő partnerként kezeli az olvasót.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A borító rendkívül figyelemfelkeltő. A sárga szín meleg árnyalatú, nem tolakodó és kellőképp kiemeli a fonállal összekötött virágcsokrot, amely szimbolikus értelemben tökéletesen megformázza a tartalmat. Mestermunka!
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Hogy bár a fonalunkat készen kapjuk, a kezdetet és a véget nem választhatjuk meg, de hogy a kettő között mi történik, sosem előre meghatározott, azt a történetet mi szőjük és alakítjuk."
"Óriási erőre van szükség ahhoz, hogy valaki tovább küzdjön, és igen, általában ez a jó válasz. Küzdeni tovább, kitartani, bármi van. De azt hiszem, néha elfelejtjük, hogy ahhoz is erő kell, hogy az ember el tudja ezt engedni."
A könyv adatai:
Kiadó: General Press kiadó
Megjelenés ideje: 2024. június 4.
Terjedelem: 408 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése