A tiltott szerelemért is meg kell küzdeni.
Jordannek nincs hová mennie, ám a pasija felajánlja, hogy költözzön össze vele és az apjával. A lány ugrik a lehetőségre, és vállalja, hogy cserébe segít a ház körül. Ám arra nem számít, hogy a szíve minden alkalommal egyre hevesebben ver majd, amikor a barátja apja, Pike behajt a kocsifelhajtóra. Vagy elpirul, amikor a reggelizőasztalnál találkozik a tekintetük.
Pike kedves, meghallgatja őt, és úgy védelmezi a lányt, ahogyan eddig még egyetlen férfi sem. A nővére egyszer azt mondta neki, hogy már nem léteznek jó férfiak, és ha netán talál is egyet, valószínűleg elérhetetlen lesz. Jordan arra viszont nem számított, hogy pont ő lesz foglalt, amikor találkozik álmai pasijával. Ahogy telnek a napok, Pike egyre nehezebben viseli, hogy Jordan a házában lakik. Nem tud nem gondolni rá, és visszatartja a lélegzetét minden alkalommal, amikor az útjuk keresztezi egymást. Úgy érzi, mintha Jordan és ő összetartoznának. De tudja, hogy nem szabad engednie a kísértésnek. Hogy is tehetné, amikor Jordan a fia barátnője? Ráadásul a lány csak 19 éves, ő pedig 38…
A szerelmük tiltott, de néha a bűnös dolgok okozzák az életünkben a legnagyobb boldogságot…
Penelope Douglas nevével még a WOW Könyvek kapcsán ismerkedtem meg. Személy szerint én szerettem a Szívatás és Nélküled című könyveit, így nagyon örültem, mikor láttam, hogy a további regényeinek kiadatási joga átkerült a Könyvmolyképző kiadóhoz, aki nem éppen rest, mert már a harmadik kötetet dobják rövid időn belül a magyar olvasói piacra. A Punk 57 nem jutott el hozzám, de a Szülinapos lány már igen, így ezzel tértem vissza a szerzői világba. Nem mondom, hogy az utazás zökkenőmentes volt, de összességében tetszett, amit a lapokon találtam.
A szerző egy olyan témát helyezett a története középpontjába, ami sokak triggerpontját nyomogatja és nem volt rest emelni a tétet azzal, hogy még egyedibbé tette a fennálló helyzetet. A szülinapos lány című könyv egy nagyobb korkülönbséges kapcsolatra hoz egy rendhagyó példát, mely esetén a lány a párja apjának irányába kezd el érdeklődést tanúsítani – ami kölcsönösnek bizonyul. Ez a helyzet roppant mód szenzitív és morálisan megkérdőjelezhető; legalábbis ami a felszínt illeti. Penelope Douglas egy olyan kerettörténettel ölelte körbe, ami az elfogadás ténye felé billenti a mérleget.
Jordan éppen eddig életének anyagi tekintetben nézett mélypontjára kerül, mikor párjával elveszítik az albérletet, ahol éltek és a kocsija is megadta magát. Költséghatékonyság miatt úgy döntenek, hogy a srác apjának nagy családi házába költöznek be, amelyben eddig a férfi egyedül lakott. Ez a felállás Jordan számára több szempontból is kínos, borzasztóan feszélyezetten érzi magát eleinte a ház falai között. Nem szeret másokra támaszkodni és mellette roppantmód zavarja, hogy mennyire nem tudja figyelmen kívül hagyni a ház urának jelenlétét, akivel már azelőtt röpködött közöttük némi szikra, mielőtt valójában megismerték volna egymást. A ki-kicsoda felismerésből fakadó sokk azonban hamar elmúlik és egy bensőséges egymás mellett élés veszi kezdetét, amely egyre szorosabbra húzódik.
Jordan nagyon érdekes karakter. Nem volt kimondottan jó gyerekkora, bőven akadt benne hiányosság, főleg érzelmi szempontból, emiatt túl korán kellett felnőnie és az értéktelenség ténye maximálisan átszőtte a személyiségét. Ennek ellenére nem hagyja el magát, hanem maximális erőfeszítésről téve tanúbizonyságot, hiszen minden nap azért dolgozik, hogy a holnap jobb legyen. Iskola mellett munkát vállalt egy kocsmában, próbál a saját lábán megállni, emiatt sem érzi magát igazán jól a korosztályának társaságában: az ő problémái messze mások, mint a többieké. Mondhatni, ezzel is alá lehetne támasztani azt, miért kezd Pike irányába érzéseket mutatni, de véleményem szerint abszolút nem erről van szó. A köztük fellobbanó érzelmek ennél jóval többek, más irányultsággal bírnak, amelyet nem lehet pusztán azzal magyarázni, hogy Jordan túlmutat a korosztályánál – főleg, mert sok tekintetben ez a kijelentés nem is állja meg a helyét.
A történet felépítése kellőképp alátámasztott. A szerző mindvégig igyekszik finoman, de megfelelően utalni arra, miért van a kibontakozó kapcsolatnak jogalapja. Határozottan figyelt arra, hogy az idősebb, érettebb félben lévő kétségek sokáig tartsanak, ezzel is erősítve a tudatot, hogy egyikük sem tehet a közöttük megszületendő érzésekről. Ha tiltakoznak ellene, ezek akkor is ott vannak. A fiú, Cole szerepköre is mindvégig az „elítélendő” kapcsolat alátámasztásául szolgál: rajta keresztül a szerző leginkább a felelőtlen fiatalokat mutatja be. Szóval minden egyes levegővétel a nagy korkülönbséges kapcsolat jogalapját erősíti.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a szerző nagyon szépen építette fel a története alapjait, reális indokokkal alátámasztva, de a regény utolsó harmadában már elment egy olyan túlzó irányba, ami aláásta a korábbi hitelességet. Cole-t és a baráti társaságát túlságosan degradálta. Elismerem, hogy vannak ilyen semmitérő tizenkilencévesek, de nem mind ilyenek, valamint nem csak ez rejlik bennük. A szerző túlságosan erősen statuált példát általuk arra vonatkozólag, hogy Jordan mennyire koravén, mert az élet ezt követelte meg tőle. Van ebben valami, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lány karaktere sem kevésbé gyerekes. Görcsösen kapaszkodik abba a ténybe, hogy ő mennyivel különb a többieknél – amely fakadhat a kiskorától tapasztalt elhanyagoltságból -, de valójában ez csak egy apró szalmaszál. Az ő jellemében is rengeteg apróság van, ami a korosztályának megfelelő, így elmondható, hogy ő sem látja reálisan magán – ami szintén ebben a korban gyakori. Szóval Jordan karaktere egyfelől hiteles, másfelől meg eltúlzott. Sokkal felnőttebbnek látja magát, mint ami, s ezt a tényt pont a gyerekes húzásokkal próbálja alátámasztani. Ez pedig számomra nem volt szimpatikus, ettől a karaktere hitelessége megrendült.
Pike-ban viszont volt potenciál. Van benn egyfajta vaskalaposság és földhöz ragadtság, ami jót tesz a karakterének, de mellette azért még mindig nyitott a fejlődésre is, tehát azt mondanám, hogy alapvetően jól lett felépítve. Az elméjében is szívében kibontakozó belső harc abszolút kézenfekvő és releváns, véleményem szerint a lehető legjobban kezelte a dolgokat és pont annyi hibát vétett, ami szükséges volt ahhoz, hogy biztosítsa a következő konklúzióig való eljutását. Pike volt az, aki számomra megmentette ezt a történetet.
Penelope Douglas A szülinapos lány című könyve vegyes érzéseket támasztott bennem. Egyfelől szerettem, mert a kapcsolatot illetően jó felépítéssel dolgozott és megfelelő problémahalmazzal látta el ezt az igencsak érzékeny morális problémakört, amit a történetében körbejárt. Másfelől azonban a regény második felében már több bonyodalmat is túlzónak éltem meg, főként, ami Jordan tetteit illeti. Megingott bennem a regény hitelessége, s így hiába hozta fel a végére újfent a sztorit a szerző, azért egy csipetnyi keserű szájízt hagyott maga után. Nem bántam meg, hogy elolvastam, szó se róla, mert alapjaiban tetszett az, amit a lapokon találtam, de az emlékeim alapján többet vártam a szerzőtől. Remélem, a további műveiben megtalálom majd azt, amit keresek.
Szereplők: Mindannyian kardinálisak, amely szerintem rovására ment a történetnek. Ebből fakadt minden problémám, amit a könyv ellen támasztottam: a karakterek sarkalatosak, feleslegesen túlzóak majdnem mindannyian, s emiatt csökken a sztori hitelessége.
Történet: A szerző egy tabutémát jár körbe a történetében, amelyet alapvetően jól tálal, de olyannyira át akarja tolni a lelki szűrőn, hogy emiatt felesleges alátámasztási köröket hajt végre. A romantikus szálat szépen és fokozatosan építette fel és a végkifejlet előtt azért rengeteg gubancot helyezett el rajta.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, new adult.
Nyelvezet: Egyszerű nyelvezet jellemzi, emiatt könnyen és gyorsan olvasható.
Esztétika: A borító végtelenül figyelemfelkeltő és az egyszerűsége dacára megmozgatja a könyvforgató fantáziáját. Szerintem jól eltalált, már csak amiatt is, mert a sztoriban a medence sok esemény alapját alkotja.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Mély levegőt veszek és a szokásosat kívánom: Legyen a holnap jobb a mánál. Mindig ugyanazt kívánom. Minden gyertyánál. Minden alkalommal. Olyan életre vágyom, amiből soha nem akarok szabadságra menni. Ez a célom. Kivéve azt a gyufalángot, amit a moziban fújtam el. Akkor este mást kívántam."
"Ha valamit megtanultam a kapcsolatokról — bármilyen kapcsolatról —, az az, hogy a nadrágot senkinek sem szabad hordania. Tudni kell, mikor legyetek erősek, és mikor lépjetek vissza. Mindkét félnek.
Adni és kapni. Megosztani a hatalmat."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése