Niitaabell Világa: Victoria Green: Hallgass a szívedre! (Szív-hangok 1.)

Fülszöveg:

A nagy szerelem csak egyszer jön el az ember életében, de mi van akkor, ha ez a szerelem bűnös?

Sorsszerű lenne Anna és Zsolt kapcsolata?

Pálfi Zsolt hisz abban, hogy az egyetlen esélye az igaz szerelemre, ha kivárja azt. Szükségtelennek tartja hajszolni, mert az életben semmi sem történik ok nélkül. Aztán találkozik Egressy Annával, és sorsa örökre megpecsételődik.

Egressy Anna egy álmodozó lány, aki mindeddig hiába kereste az igazit, így mostanra elveszítette hitét a szerelemben. Fél megtapasztalni újra az érzést, de Zsolttal való találkozása, mindent felülír.

Pálfi Levente, Zsolt bátyja, aki szívelégtelenségben szenved. Az egész élete egy nagy küzdelem, és már éppen készen állna elfogadni a tragikus végzetét, amikor Anna reményt ültet a lelkébe. Újra hinni kezd a győzelemben, ám a legbelül kibontakozó érzelmekre egyáltalán nincs felkészülve.

Egy tragikus baleset, amely végérvényesen megváltoztatja a három fiatal életét.

Ez a történet szívszorító.

Mesél a TILTOTT SZERELEM erejéről, a kegyetlen KÜZDELEMRŐL, és a feldolgozhatatlan VESZTESÉGRŐL.

A történetről:

Az elmúlt időszakban szinte egyáltalán nem fogadtam külső megkereséseket, csak a jól bevált kapcsolati hálómon keresztül. Ebben nincs semmi személyes, szimplán időmenedzsmenti kérdés: mióta anya lettem, egyszerűen jobban be kell osztanom minden szabad percemet és ezért is igyekeztem kimaximalizálni az olvasással töltött időt minőségi szempontból is. Azonban néha előfordul, hogy átengedek a belső szűrömön egy-egy kérést. Lehet, hogy épp jó pillanatban találtak meg vele, vagy olyan ajánlás útján érkezik hozzám, amire adok, de a végkifejlet tekintetében lényegtelen: egy olyan magyar szerzős könyv kerül a polcra, ami alapvetően nem lett volna ott. Victoria Green Hallgass a szívedre! című regénye is ezen meglepetéskötetek közé tartozik.

Ez a kötet már korábban is megjelent, Csak egy év címmel, ám az elmúlt időszakban jelentős átdolgozáson esett át. Az új verzió új köntöst is kapott, amellyel kapcsolatban már vegyes érzések töltöttek el. A kötés jó, a nyomda nem gyanúsítható meg azzal, hogy kispórolná az anyagot, mert a könyv a hossza ellenére igencsak súlyos, van olyan nehéz, mint az általános dupla terjedelmű társai, azonban a távolról igényesnek vélt borító közelről szemlélve már hagy maga után némi kívánnivalót. A borítókép laikus kezek között született meg, homályos és pixeles. Nem túl jó ómen.

A történet elsősorban egy lányról szól, Annáról, akinek átlagos élet jutott. A történet kezdetén éppen betölti a 18. évét, s szép lassan befejezi a középiskolai tanulmányait is, az utolsó évét kezdi meg. Édesanyjával és húgával él együtt, utóbbival közös szobán osztoznak. Az élete kényelmesen monoton és szürke mindaddig, míg egy nap a buszon össze nem akad a tekintete egy fiúéval, aki hozzávetőlegesen vele egykorú, vagy csak éppen idősebb nála. A pillanat azonban gyorsan elmúlik és csak az emléke marad meg csupán. Nem sokkal később, a véletlen szerencsének vagy a sorsnak köszönhetően újfent összefutnak és végül közelebbi kapcsolatba is kerülnek egymással. A titokzatos fiú Zsolt, aki hisz az igaz szerelem varázsában. Az ő életében sokkal több bonyodalom van, amelyek a személyiségén is mély nyomot hagytak. A bátyja, Levente betegsége az egész család életére árnyékként borul. Ez a könyv e három fiatal útját követi végig, s az ő példájukon keresztül meséli el, hogy egy év alatt mennyire drasztikusan megváltozhat az ember élete.

Nem fogok kertelni: ezzel a történettel több problémám volt, mint amennyi értéket találtam benne. Bár a belső íven található információk szerint átesett a korrektúrázási folyamaton, rengeteg logikai baki maradt a történetben, amelyek folyamatosan rombolták bennem a regény megítélését. Ezek apró balgaságok, de összeadódva már túllépik a könnyeden áthidalható határt. Az viszont tény, hogy elütés kevés volt benne, szóval azt nem lehet mondani, hogy nem volt a könyvre idő szánva, csupán a szakavatott, tanult kéz hiányzott a folyamatból. (Megjegyzés: magam nem rendelkezem a hozzá illő megfelelő végzettséggel, így laikus szemmel alkottam meg a véleményemet.)

A szereplők és köztem nem működött a kémia. A fejemben él egy kép, ami az emlékeimből a tapasztalataimból alakult ki, hogy mégis milyen lehet egy végzős lány habitusa, mentalitása és hogy egyáltalán milyen gondolatok merülnek fel benne. Nyilván ez az általam létrehozott séma rugalmas, a felmerülő háttéranyag által könnyen formálható, de Anna karaktere még így sem fért bele teljesen. A legtöbb tette és gondolatmenete által úgy éreztem, hogy sokkal fiatalabb, mint a valós kora. Éretlen és így nem tudta megugrani azokat az akadályokat, amiket a szerző elé pakolt. A többiekkel nem túlzottan volt ilyen jellegű probléma.

A regényben a szerző egy nagyon erőteljes morális problémát fejteget, amely esetén kissé bajba vagyok, mennyit mondhatok. A fülszövegben ennek ténye nem került megemlítésre, márpedig úgy érzem, hogy ez nem az a fordulat, amelyet el kellene tusolni, majd óvatlanul az olvasó arcába nyomni, hanem szükséges az előzetes kimondása ahhoz, hogy a könyvforgató eldönthesse, az ő értékrendjébe ez belefér-e, akar-e ilyen jellegű történetet olvasni vagy se. S pont ezért döntöttem amellett, hogy ennek elárulása nem minősülhet spoilernek. Tehát a regény központi témája a családon belüli szerelem létrejötte. A regény két főszereplője unokatestvérek, de ez csak akkor derül ki, amikor már egymásba szerettek. A szerző a témát alaposan körüljárja. Először is a két fél személyes érzéseit állítja egymással szembe, majd ezt követően bővíti ki a szűk környezet által adott reakciók tárházával. A történetének a hangulata így hektikus, kissé túlságosan is. Az álláspontok túlságosan gyorsan változnak, a karakterek pálfordulása sarkalatos a lapokon.

A regény tetőpontján megjelenő események nagy érzelmi töltettel rendelkeznek. A cselekmény túldimenzionálttá vált és hatásvadász hangulattal lett ellátva, amely az én esetemben abszolút visszaütött. A lezárás szintén.

Mint az élet minden területén, úgy az írás esetében is akkor lehet fejlődni, ha az ember szüntelenül gyakorol. Victoria Green eseténben érezhető, hogy időt és energiát nem sajnálva dolgozott az általa életre hívott történeten és hogy mindenét beleadta a megszületendő kéziratba. Azonban a könyvkiadás nem az a műfaj, ahol az ember megfelelő szakképzettséggel rendelkező személyek nélkül maradandót tud alkotni. Ennek a történetnek egy tapasztalt és alapos szerkesztőre lett volna szüksége, aki segít a történetet a megfelelő irányba tartani és kigyomlálni belőle azokat az apró buktatókat, amik végül a sztori végzetét jelentették.

Karakterek: A karakterábrázolással nem voltam kibékülve. Véleményem szerint nem megfelelő módon lettek megalkotva, az általuk meghozott döntések ziláltak és legtöbbször irracionálisak vagy épp túlzóak.

Történet: A történet a két fiatal szerelmére fókuszál, amelynek tiltott besorolása mindenkinek a saját döntéskörébe tartozik. A szerző több oldalról is megvizsgálja a témakört, majd a saját döntését meghozva folytatja a sztorit, amelynek végkifejletébe már a külső tényezők is nagy befolyással bírnak.

Nyelvezet: Egyszerű nyelvezet jellemzi. Anna esetében sok helyen túlírt hatást kelt.

Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.

Esztétika: A borítóterv szép lett volna, de közelről szemlélve látszik, hogy még a feliratok is homályosak, pixelesek.

Értékelés: