Mi az az egy dolog, amit megváltoztatnál az életedben, mielőtt beköszönt a karácsony?
Amikor Jenny megörökli ismeretlen nagymamája házikóját a sherwoodi erdőben, nincs vesztenivalója – se pénze, se munkája, se barátai, se említésre méltó családja, az önbecsülése pedig egyenlő a nullával. A dolgok innen csak jobbra fordulhatnak…
A mogorva, de határozottan jóképű új szomszédjának, Macknek az a szokása, hogy kéretlen jótéteményekkel halmozza el. És amikor Jenny tagja lesz egy meglehetősen szokatlan könyvklubnak, úgy tűnik, az élete végre kezd érdekesebbé válni.
A tagok olvasás helyett fogadalmat tesznek, hogy karácsony előtt mindegyikük teljesít egy-egy kihívást: rálelni a szerelemre, megtanulni sütni, vagy éppen teljesíteni egy bevállalós bakancslistát. Jenny képtelen ellenállni, ő is csatlakozik, így hamarosan egy barátsággal és nevetéssel, könnyekkel és megbánással teli év bontakozik ki előtte a legváratlanabb módokon.
Az első élfestett könyv a polcomon Beth Moran első magyarul megjelent regénye volt, a Szerelem karácsonyra. Majdhogynem véres harcok folytak a példányokért, hiszen akkor még alig pár regényen volt látható ez a technika. A beszerzés után, még ez év januárjában el is olvastam és mivel a szerző stílusa számomra tetszett, ezért semmiképp nem szerettem volna kihagyni az idei karácsonyi könyvét sem. Különben is, nagyon jól mutat a két kötet egymás mellett a polcon, szóval számomra már ezért is megérte. Meg hát idén az ünnepi hangulatteremtés érdekében elég komoly könyves terveim voltak, amihez ez a kötet is hozzátett. Szóval ez lett az hatodik karácsonyi könyv, amit decemberben forgattam.
Már a cím miatt is megszólalt a vészcsengő a fejemben, de a látványra hivatkozva elhessegettem. Gyanús volt számomra, hogy nem tükörfordításban adta vissza a kiadó, hisz egy karácsonyi könyv esetén könnyebb kereshetőséget nyújt, ha a címben is megjelölésre kerül az ünnep - s mivel jelen esetben rendelkezésre is áll ez az eshetőség, kár kihagyni. A Kossuth kiadó pedig tudvalevően jól működő, megfelelő üzletpolitikával és marketinggel működő cég, az ő döntéseik mögött mindig alapos mérlegelés áll, tehát ennek is meg kell lennie az okának. A borító és az élfestés azonban téli, az ajándékokkal megpakolt szán pedig egyértelműen utal az ominózus időszakra, a fülszövegről már nem is beszélve. Hát, utólag azt mondom, hogy hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert így, hogy téves elvárásokkal fordultam a könyv irányába, nagyon nehezen tudtam magamban leképezni a tartalmat.
A szerelem körülvesz minket című könyv egy kisváros határán játszódik, ahol egy fiatal nő élete fordulópontjához ér: megörökölt egy házat, ám azt szemlélve nem túl egyértelmű, hogy ez áldás vagy átok-e rá nézve. A sosem ismert nagymama háza immáron hat éve lakatlan, de előtte sem ápolták gondos kezek. A környezet teljesen elvadult, és a beltérben is katasztrofális a helyzet: a felmenő gyűjtögető életmódja két generációval később bosszulja meg magát. Jenny nem menekül el - igazából nem is tudna hova -, így felveszi a kesztyűt, a fertőtlenítőszert és a végeláthatatlan harcot. A szomszédjában lakó mogorva férfi pedig teljességgel összezavarja. Elutasító magatartással viseltet az irányába, de mellette folyton suttyomba kisegíti a szorult helyzetében. A köztük lévő játékos civódás határai fokozatosan tisztázódnak le, így az olvasó szeme előtt megjelenő folyamat jó ütemben történik, a sztori megfelelően alátámasztott. Ez a regény leginkább egy fiatal lány életének újrakezdéséről szól, amely nem adja a számára könnyen magát, de ő igyekszik megfelelő pozitivitással kitartani – hiszen nem tehet mást.
Jenny története nagyon szórakoztató. A szerzői előadás mindvégig garantálja a nevetést. Bár a helyzete tényleg kilátástalan, hiszen itt nem a nulláról, hanem a mínusz százról kell életet lehelnie egy ingatlanba, pénz és család nélkül, a kitartása abszolút becsülendő és nem engedi, hogy eluralkodjanak rajta a negatív érzések. Tisztában van vele, hogy attól semmi sem lesz jobb, ha borúsan ítéli meg a helyzetét és amiatt panaszkodik, hogy mije nincs, ahelyett, hogy előrefelé tekintene és élete nagy lehetőségeként fogná fel ezt a helyzetet. A regény minden egyes szava ezt a hozzáállást erősíti, kellemes és könnyed köntösbe bújtatva alkotott meg a szerző rengeteg humoros helyzetet. Jenny egy imádnivaló rakás szerencsétlenség, ahogy a szomszédja is mondja, egy két lábon járó katasztrófa. S bár igaz, ami igaz, ettől még hihetetlen az, amit saját maga véghezvisz. Mérhetetlenül becsülöm, hogy a sok nehézség ellenére sem adta fel a célját, hanem mindig a megoldáson pörgött. Szóval Jenny számomra egy hatalmas életigenló karakter, aki nagyon a szívemhez nőtt.
A regényben található szerelmi szál halvány, nem túl nagy lánggal, sőt, mondhatni semennyivel. Nekem ez is nagyon bejött, hogy nem csak úgy belecsapott a szerző és egy-kettőre a morcos hegyomlás pasiból egy farkát csóváló labradort formált, aki mindvégig az érzékenység magasfokát ütötte, csak a korábban elszenvedett sérelmek miatt húzott magára álarcot; nem, Mack ennél sokkal több és az utolsó oldalig nem hazudtolja meg önmagát. Nem az az ömlengős típus, nem is extra domináns, hanem a szó hétköznapi értelmében véve átlagosan férfias. Jenny érzései sem egyik pillanatról a másikra alakulnak ki, hanem időt hagyott neki a szerző - elvégre nem ez az elsődleges prioritás az életében jelenleg. Az meg, hogy első perctől kezdve észreveszi, teljesen érthető, hiszen a tekintet megakadhat bárkin, komoly háttértervek nélkül is. Tehát ez a regény slow-burn típusú, a komikus fajtából.
A cselekmény időtartalma egy évet ölel fel, így az események legkisebb része zajlik a karácsonyi időszakban. A megszokottnál több karácsonyi utalás található a lapokon, például a könyvklubban zajló kihívást is ehhez az ünnephez kötötték, valamint többször is visszatérő téma, miért nem rajong Jenny ezen időszakért, amelyből újabb fordulatok bontakoznak ki, de ettől még nem válik ez a történet téli sztorivá - márpedig a fülszöveg és az eredeti cím és a borító is erre utal. Ez számomra félrevezető volt. Nyilván ez nem a történet hibája és ha az év bármely más szakaszában kerül a kezembe ez a könyv, akkor semmi problémám nem lett volna vele, de így számomra nem tudta teljesíteni azt a célt, amire hivatott.
A szerelem körülvesz minket című könyv egy vidám hangulatú, jókedvű történet, amely kellemes és könnyed kikapcsolódást biztosít az olvasó részére. Könnyen és gyorsan olvasható. Ha nem azzal a céllal forgatja az ember, hogy megidézze benne az ünnepi időszak hangulatát, akkor nagyon jó szórakozást biztosít. Sajnálom, hogy a külső megjelenés ennyire a téli időszakra reflektál, mert ezzel nem a megfelelő célközönséget éri el. Ez nem egy karácsonyi regény. Ettől függetlenül nem tudok rosszat mondani róla. Szerettem olvasni, szerettem vele foglalkozni és végtelenül megkedveltem a bohókás karaktereket. Lehet, hogy túlzó, sok helyen túlírt és néhol kissé elszállt, de pont ettől olyannyira szórakoztató. Az pedig, hogy több komolyabb témát érintés szinten beemelt, még inkább növeli a nívóját. Lehet, hogy nyáron újraolvasom. Valószínűleg akkor még jobban fog esni a lelkemnek.
Szereplők: A könyvklub tagjai fenomenálisak, Jenny és Mack is cuki és szerethető. Igazából a könyv összes karaktere hozza az elvártat, szívesen tölt velük közös időt az olvasó.
Történet: A sztori jól követhető, lineáris úton haladva meséli el a cselekményt. A fordulatok egyértelműek, kevés újdonságot tud mutatni, de az elbeszélési mód miatt ez nem jelent problémát. Csak hátra kell dőlni és élvezni az elénk táruló katasztrófát.
Nyelvezet: Könnyed és közérthető.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: A korábbi Beth Moran könyvhöz tökéletesen illeszkedik, szeretem, hogy a grafika azonos. Szép lett és esztétikus, de a történethez nem túlzottan illeszkedik.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Én ezt tanultam: a kalandjaim szórakoztatóak voltak. Izgalmasak. De a szórakozás és az izgalom múlandó. Ami maradandó, ami számít, azok az emberek, akikkel megoszthatod a kalandjaidat, akikkel beszélgethetsz róluk és nevethetsz rajtuk. Azok az emberek, akik emlékeztetni fognak a gyönyörű pillanatokra, amikor a csontjaid fájnak, a torkod erőtlen, és annyira fáradt, frusztrált és zabos vagy, hogy egy másodpercet sem bírsz elviselni tovább a saját testedben. Az emberek, akik fel tudják kapcsolni a fényt."
"– Nem futhatsz örökké.
– Mi elől futnék? – Letettem a tányéromat a kisasztalra.
– Az igazi éned elől."A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése