A lány a hoki üdvöskéje… de alkut kötött a rosszfiúval…
Gigi Grahamnek pontosan három célja van: bekerülni a női hokiválogatottba, aranyat szerezni az olimpián, és kilépni híres apja árnyékából. Eddig minden rendben is lenne, ha nem lenne két apró probléma… Na jó, egy apró és egy nagy, mogorva probléma. Giginek javítania kell a játékát a kapu mögött, és ehhez Luke Ryder segítségére van szüksége.
Ryder 195 centi magas, kigyúrt, előítéletes, goromba… és állati dögös.
De akkor is ő az ellenség.
Persze a Briar hokicsapatánál az új társkapitánynak is megvannak a maga céljai. A férficsapatot összevonták egy rivális hokiprogrammal, így Rydernek olyan kerettel kell dolgoznia, ahol mindenki utál mindenkit. És ha ez nem lenne elég, a nyári edzői lehetőség, amit meg akar szerezni a legendás Garrett Graham mellett, elérhetetlennek tűnik, miután sikerült a lehető legrosszabb első benyomást tennie példaképére. Szóval a Gigivel kötött kis alkuval mindketten csak nyernek. Ryder segít a lánynak bekerülni a válogatottba, cserébe ő dicséri egy kicsit az apjának. Az egyetlen bökkenő? Az a csontig hatoló, agyzsongító, szédületes vonzalom, amit próbálnak figyelmen kívül hagyni. Veszélyes játékot játszanak, de a végén talán mégis megéri a kockázat.
Elle Kennedy Off-Campus sorozata az egyik kedvenc sorozatom. Ezen semmi nem változtathat, mindig is ott lesz a topos listám első felében. Nagyon szerettem a hokis srácokat és a lányokat is, mindegyik karakter a maga módján közel került hozzám. Ezzel szemben a Briar U már kevésbé jött át, két rész után fel is hagytam vele. Számomra olyannak hatott, mintha az eredeti sorozat hangulatát szerette volna a szerző visszaadni, ahelyett, hogy hasonló köntösben, de valami újat alkotott volna. Ezek után kicsit félve, de kíváncsian fordultam a Graham-effekt című könyv irányába; végtére is Garrett lányáról van szó, így még lehet a sztoriban potenciál.
Bár nem Gigi, hanem az ikertestvére örökölte a hokis géneket, végül a sors mégis úgy hozta, hogy a lány fordult a sport szeretetének irányába. Nem kisebb álma van, mint bekerülni az olimpiai válogatottak közé, így bizonyítva magának, az apjának és az egész világnak, hogy nő létére is lehet sikeres a jégpályán. A célja felé vezető úton keményen odateszi magát és semmi nem állíthatja meg. A magánéletét is hasonló keretek között tartja, ezért sincs most jelenleg kapcsolatban. Ha ő elköteleződik, azt komolyan is gondolja. A történet másik főszereplője Ryder, akinek az életében elég jelentős változás állt be: a csapattársaival együtt a továbbiakban az ellenség színeiben kell folytatnia a tanulmányait, ugyanis az iskolája megszűnt és beolvadt a Briar-be. Nyilvánvaló, hogy a két csapat nem tör ki ujjongásba a fúzió kapcsán, amely a teljesítményükön is meglátszik – ezt pedig nem engedhetik meg maguknak, ha a legjobbak között szeretnének lenni. A helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy Ryder figyelmét épp a társkapitánya exe, Gigi kelti fel. A helyzet egyre fokozódik, miközben sorsdöntő változások szele éri el őket.
Véleményem szerint a hokis világépítésnek jót tett a huszonévnyi időugrás. Garrett a csúcson abbahagyta és visszavonult, és a továbbiakban jelentős anyagi támogatásokkal segíti elő a következő nemzet kinevelését. Így az egyetem, ahova a lánya is jár, abszolút modern és minden szükséget kielégítő – s emiatt bőven van potenciál a pikáns jelenetek helyszíneit és módjait illetően. Na jó, azért más szempontól is kedvező ez a felállás: Rider többször is elismeri, hogy a mostani egyetem adottságai fényévekkel jobbak, mint az, amihez hozzá volt szokva, ugyanakkor azt is leírja, hogy a sporttevékenység mellett folytatott tanulmányok is sokkal erősebb keretek közé vannak szorítva. Őszintén mondom, engem boldogsággal tölt el, mikor a fiatalabb generáció számára ott van a lehetőség, hogy kiaknázzák a bennük rejlő potenciált és nem a környezet az, ami visszatartja őket.
Gigi karaktere számomra nagyon kedves volt és tetszett a mondandó, amit a szerző általa közöl az olvasóval. A megfelelési kényszer és a saját érzéseink elnyomása központi témává válik általa. Eleinte láthatatlan, de ahogy haladunk előre a sztoriban úgy kap egyre nagyobb hangsúlyt. Érdekesség, hogy a két főszereplő közül Gigi sztorija volt földhöz ragadtabb, pedig az ő gyerekkorát jellemzi inkább azt extravagánság az anyagi és társadalmi helyzetéből kiindulva. Plusz pozitívum, hogy a szerző nem rombolta le a Hannah és Garrett kapcsolatát illető elvárást, pont olyan kedves és szerető szülőkké váltak, mint amilyennek elképzete az olvasó. Rider sorsa sokkal nehezebben indult. Hamar kiderül, hogy kiskorában sok megrázkódtatást kellett elviselnie a sok családváltás miatt, ám a későbbiekben kiderül, hogy egy sokkal nagyobb volumenű trauma az, ami a megmételyezi a lényét. A szerző jól kezeli az általa életre hívott karaktert, mert bár számottevő a múltbéli sérelem, amit elszenvedett, ennél sokkal több rejlik Riderben. Egy eleinte zárkózott, szótlan, de csupaszív ember, akinek a jelleme idővel nem ellágyul, hanem kinyílik.
A sztori íve folytonos hullámzásnak van kitéve. Az alapozásként megalkotott prológus már egy apró mosolyt fakaszt, amely a későbbiekben széles vigyorrá szélesedik. A regény első felében nagyon jól szórakoztam a leírtakon. Én úgy vélem, hogy a regény több tetőponttal rendelkezik, az első akkor csúcsosodik ki, mikor a két főszereplő között először merül fel bárminemű kapcsolat. Azon a ponton már annyira felfokozott lelki állapotba kerültem, hogy az ominózus mondat elhangzásakor csak visítozni tudtam örömömben. Ezt követően pedig nekiindul az erotikus irányvonal és a nagyobb szintű megismerés útvonala, így a regény végül cuki szintre csökken le.
Engem mindvégig elvarázsolt és magával ragadott Gigi és Rider története. A szerző a legtöbb esetben abszolút a realitás talaján maradt, pedig lett volna bőven elszállási lehetőség. Nem mondom, voltak túlzó jellemvonások és jelenetek, de ezek még számomra pont határvonalon belül mozogtak, így csak hátradőlve élveztem a sztorit, amit Elle Kennedy megalkotott. A hokis fúzió pedig sokat hozzátett a tartalomhoz. Ha két ellenséges csapatnak azt mondják, hogy mostantól vállvetve kell teljesíteniük, az egyértelműen katasztrófahelyzetet okoz. Érdekes volt látni, Elle Kennedy miként hidalja át a fennálló érdekellentétet, s hogyan simítja el a tagok között forrongó hangulatot – miközben már ott van az ajtóban a következő botrány. Szerintem kellő nyomatékkal, de mégsem túl mélyen merült el benne, ami pont optimális volt. Jelen esetben nem lett volna értelme jobban elmérgesíteni a kapcsolatokat, felesleges oldaltöltés lett volna.
Bár nagy volt bennem a félsz, hogy az Off-Campus féle rajongást vagy a Briar U féle kiábrándulást fogja-e belőlem kiváltani a Graham-effekt, de szerencsére az előbbi érvényesült. Pontosan annyira volt imádnivaló Gigi története, mint korábban Hannah és Garrett sztorija. Szerettem a könyv mondandóját, de legfőképp azt a könnyed kikapcsoldást imádtam, amit biztosított. Megmozgatott, érzéseket hozott a felszínre és nem egyszer csikart ki belőlem valós reakciót. Prüszköltem a nevetéstől, horkantva kételkedtem és csillogó szemekkel, tiniszerű rajongással örültem a kialakuló helyzeteknek. Engem maximálisan levett a lábamról, igazi komfortkönyvé vált.
Szereplők: A karakterek kellőképp fel lettek építve. Régi és új arcok egyaránt megjelennek a lapokon, de az idősebb korosztály azért mindvégig a háttérben mozgolódik csak. Na jó, Garrettről ez nem mondható el, de ez abszolút várható volt.
Történet: A sztori két hokiimádó fiatal egymásra találásáról szól, akik kellőképp értelmesek és érzelmesek ahhoz, hogy elszórakoztassák az olvasót. A fő irányvonal mellett sok kisebb leágazás található a regényben, amelyek némelyike humoros, más része pedig inkább tartalmas, de az összképhez megfelelően illeszkednek.
Nyelvezet: Fiatalos, lendületes, tele mocskos kifejezésekkel és helyzetekkel.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, erotikus romantikus.
Esztétika: A korábbi sémától eltérően már az első kiadás is a rajzolt stílussal került piacra. Alapvetően nem rajongok érte, de jelen esetben tetszik. Viszont Gigi nem nagy kávés, így kár volt mellé odatenni. Ezekre az apró részletekre igazán figyelhetnének.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Én személy szerint nem szeretem a változást, a stabilitást preferálom. Ha kényelmesen érzem magam valamivel – legyen az hely, ember vagy szokás –, akkor azt akarom, hogy örökké tartson."
"– Senki sem szeret veszíteni, G! De továbbra is azt mondom, hogy nem veszítettél semmit. Ez csak egy pillanat az időben.
– Egy pillanat az időben – visszhangozza erőtlenül.
– Igen, és most, ebben a pillanatban padlón vagy. De nincs ezzel semmi baj, mert én itt vagyok, hogy felemeljelek.
– Örökké? – suttogja, és felnéz rám a hatalmas, szürke szemével.
– Örökké. Ha elesel, én felemellek. Örökké."A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése