Engedd, hogy Lara és Max találkozása téged is megérintsen, fedezd fel velük az ünnep igazi varázsát!
A karácsony mindenkinek mást jelent. Van, aki örömmel várja, míg mások fájó szívvel igyekeznek elkerülni. Egyvalami azonban mindnyájunkban közös: a szeretet ünnepe felélénkíti a szívünkben hordozott érzéseket. Megsokszorozza örömünket, elmélyíti fájdalmunkat, és olykor még egy parázsló szerelmet is képes lángra lobbantani. A karácsony csakugyan mindenkinek mást jelent, Gál B. Betti mégsem feledkezett meg senkiről, amikor megírta ezt a regényt.
Lara és Max viszontagságos szerelme egy különleges utazásra invitálja az olvasót az emberi lélek sokszínű világába. A történetben megelevenedik a gyász és a hála, az elveszettség és az egymásra találás, a reménytelenség és az újrakezdés. Hol a meghatottság, hol a szerző üdítő humora csal könnyeket a szemünkbe.
November utolsó hetében úgy döntöttem, hogy én is megnyitom a nagy karácsonyi könyves listámat. Az idei időszakra elég sok címet szemeltem ki magamnak, így bőven van miből válogatnom. Az első választásom egy új megjelenésre esett, amin, szinte még érződik a nyomda melege is. Magyar szerzőtől, szeretett kiadótól érkezett hozzám, kedves és szívhez szóló ajánlás útján, így a kíváncsiságom a tetőfokára hágott. Mondjuk ehhez a központi téma is hozzátett. Szóval az idei ünnepi szezon Gál B. Betti Karácsony, imádom-utálom könyvével vette kezdetét az én esetemben.
A történet központi karaktere Lara, a korábban karácsonyimádó lány, akinek az életére nemrégiben fekete felhőként borult rá a gyász. Szeretett nagymamája elvesztése kihúzta a talajt a lába alól, s a hamarosan eljövendő év végi ünnepek még inkább táplálják a nyomott hangulatát. A fájdalom olyan mértékben eluralkodott felette, hogy a munkáját sem tudja megfelelő módon elvégezni, ezért a vállalat, ahol dolgozik, ultimátumot ajánl neki: vegyen ki két hétnyi szabadságot regenerálódás céljából, vagy váljanak el útjaik rövid időn belül. Elhunyt nagymamája is az előbbi lehetőséget preferálta volna, s mi sem támasztja ezt jobban alá, minthogy halála előtt még leszervezett az unokájának egy téli kiruccanást abba a kisvárosba, ami az élete egy jelentős szeletének színterét szolgálta. Lara nem szívesen tesz eleget a kérelemnek, nem kívánja a karácsonyt megünnepelni, hiszen az élete utána szakaszában járva már elvesztette a színeket az életéből. A nagymamája kívánságának azonban nem tud ellenállni, így köt ki végül a hegyvidék festői hóbuckái között.
Ez a történet egy olyan szempontból közelíti meg az ünnepek témakörét, amiről általában kevés szó esik. Nagyon sok embernek okoz fájdalmat a karácsonyi készülődés és a feldíszített környezet látványa. Sokan vannak azok, akik az életük egy pontján elvesztettek egy vagy több számukra fontos személyt, s tartsanak bárhol is a gyászfeldolgozás folyamatában, a szeretet köré épülő ünnepek mindig is mély sebeket hasítanak fel bennük. A boldogságukat mindig beárnyékolja egy csipetnyi szomorúság, hogy az élményt nem oszthatják meg azokkal, akik a legtöbbet jelentették a számukra.
Emellett pedig vannak azok az emberek is, akik depresszív hajlamokkal rendelkeznek, s emiatt nem tudják élvezni az ünnepi készülődést. Ha pedig ez a kettő társul, a gyász és a depresszió, akkor az elég mélyre tudja lökni az embert – ahogy azt Lara példáján keresztül Gál B. Betti is bemutatja. Lara az életét két szakaszra osztja: a telefonhívás előtti és utáni részre. A múltja tele van színnel és boldogsággal, azonban a jelenből ezek kikoptak. Bár tudja mit és hogyan kellene szeretnie és élveznie, de képtelen rá a fájdalom súlya alatt. Emiatt sokszor szkeptikus és tartózkodó a hozzáállása, s legtöbbször tiszteletből erőlteti meg magát. A regényben Lara karaktere jól eltalált lett, erős példát hoz erre a kettőségre, ami az egyénben uralkodik ilyen helyzetben.
Lara mellett Max is küzd a saját démonjaival, ő is hasonlóképp kezeli az életét, mint a lány. A nagy különbség abban rejlik, hogy ő immáron öt éve megragadt ebben az állapotban és ahelyett, hogy engedte volna, hogy a fájdalmát körbenője az élet, inkább begubózott a saját fájdalmába és mélyre temetkezett a külvilág által nyújtott lehetőség elől. Lara jelenléte azonban megrengeti a felhúzott falakat és maga se tudja, hogy kezelje a folyamatban lévő változást. Max hangulata emiatt sokszor ingadozik, egy másodperc alatt vált kedvesről szúrósra. Az ő története a lapokon sokáig elhúzódik, ez szolgáltatja a legtöbb meglepetést a regényben.
A könyv üzenete abszolút világos, szépen megfogalmazott és jól átadott. Megfelelő fokozattal bontakozik ki a lapokon, folyamatos megerősítés mellett. A regény általános hangulata emiatt folyamatosan mozgásban van, kicsit ingafutásszerűen, de ez csak még inkább alátámasztja a hitelességét – hiszen a fájdalom elengedése nem egy lineáris folyamat, sokszor tapasztalatható menet közben visszaesés, vagy épp nagyobb előre ugrás. A folyamatos megkérdőjelezés miatt pedig még inkább hektikus a folyamat. A tartalom köré szőtt történet is alapjaiban véve jó. A karácsony szelleme átitatja a lapokat, folyamatosan jelen van díszek, fények, illatok, események és ételek által. Egy percre sem lehet elfeledni, hogy az év melyik felében tartunk, de ez így van rendjén. Imádtam a sok havat, a kisvárosi szokásokat és a különböző programlehetőségeket – még azokat is, amik nem kötődnek magához az ünnephez, sőt, gyökeresen ellent mondanak neki, mert ezek jelenléte miatt nem telítődtem el idejekorán az ünnepi hangulattól.
Lara és Max kapcsolata is ígéretesnek tűnt, véleményem szerint nem is alakulhatott volna másként a sorsuk. Ha túlságosan gyorsan vagy kevesebb zökkenővel találtak volna egymásra és automatikusan gyógyírt jelentettek volna a másik bajára, azáltal hiteltelenné vált volna a történet. Így viszont, hogy a lapokon nem kevés huzavona jelent meg, sokkal inkább érezhető maradt az a lelki bizonytalanság, ami mind a két karakterben rejlett. Lara reakciói, főként a végefelé egyre inkább negatív irányba tolódtak el. Nem éreztem úgy, hogy kellő empátiával tudna fordulni a másik fél irányába. Nyilván van egy pont, ahol a másik félnek kell lépni, nem veheti magára más felelősségét, de az odáig vezető úton a belső monológjai nem mindig a kívánt hatást váltották ki belőlem.
A regény irányvonala első perctől kezdve egyértelmű, ahogy a nagy titokként kezelt központi esemény is. Ezen felépítési módból látszódik, hogy a szerzőnek ez még csak az első megjelent műve. Tehetséges, ügyesen alkot, de még hiányzik a mondatok mögött megbúvó gyakorlat. Ha kicsit kevesebb figyelem került volna arra, vajon mi lehet Max tragédiája, kevésbé nyomta volna meg a megítélésemet, mikor végre kimondásra került. Így viszont súlytalanná vált, sőt, inkább a na végre érzés gomolygott bennem.
A Karácsony, imádom-utálom abszolút nem sorolható be a klasszikus karácsonyi történetek közé. A központi témaválasztás fontos témákat érint. Lara és Max története emlékezteti az embert arra, hogy ünnepek ide vagy oda, joga van ahhoz, hogy megélje a saját érzéseit, akkor is, ha azok negatívak, valamint arra is jó példát hoz, hogy a legnagyobb mélységekben is lehet boldog az ember, nem lesz attól rossz vagy kevesebb. Mindenkinek joga van a saját útját a saját ütemében végigjárni, de nem szabad kizárni a segítő kezek felemelését, mert néha pont erre van szükség: pár támogató jelenlét, akik engedik, hogy megéljük az érzéseinket, de ott vannak, mikor azok átvennék felettünk a hatalmat. Ez a könyv nagyon szép üzenetet hordoz magában az ünnepekről, amit érdemes magunkkal vinni.
Szereplők: A szereplőkbe szerintem kellett volna még egy kis energiát fektetni. Az érzéseik nem minden esetben kaptak kellő alátámasztást vagy épp túlságosan határmezsgyén mozogtak.
Történet: Egy történet a gyászról és a fájdalomról, az örömről és az újrakezdésről. Lara és Max története remek példa arra, hogy sosem szabad lemondani önmagunk boldogságáról, mert az gyakran a legváratlanabb pillanatokban üti fel a fejét. Nem bűn, ha elfogadjuk, senki sincs örök kárhozatra ítélve; de csak rajtunk múlik, meg merjük-e ragadni, vagy hagyjuk magunk mellett elmenni.
Nyelvezet: Könnyed és humoros. Szerethető és gördülékeny.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: Őszinte leszek, ahogy mindig: ezen a borítón még dolgozni kellett volna. A körbefuttatott aranyozás és a betűtípus mestermunka, elegáns és esztétikus hatást kelt, azonban a középen helyet foglaló rajz szöges ellentétben áll vele. Túl nagy a hatáskülönbség, ami visszás érzéseket vált ki a potenciális olvasóban. Engem nem győzött volna meg csak borító alapján.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Igazából ez a karácsony lényege.Az együtt töltött idő.Senki nem lesz boldogabb attól,ha minden tökéletes,a közös élményektől viszont igen."
"Ne feledd, nem hagytalak itt, csak levettem a földi ruhámat, mert már nagyon szorított. Most már szabadon szárnyalok."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése