A három ikernővér, Eve, Angie és Noelle utoljára huszonöt évvel ezelőtt járt családjuk asheville-i gerendaházában, ahol annak idején minden karácsonyukat töltötték. Tizenöt évesek voltak, amikor imádott szüleik életüket vesztették egy autóbalesetben a kanyargós, havas úton, és azóta szomorú minden december, és azóta nem jártak a hegyek között megbúvó erdei kunyhóban.
Azonban most, negyedszázaddal később arra kényszerülnek, hogy Asheville-ben töltsék az ünnepet azon a helyen, amelyhez oly sok fájdalmas és szép emlék fűzi őket. Elizabeth nénikéjük, aki sajátjaként nevelte fel a lányokat, egy meglepően giccses ünnepi üdvözlőlapon arra kéri őket, hogy minden kérdés és késedelem nélkül utazzanak el mindannyian a kunyhóba.
A három nővér hátrahagyja rohanó nagyvárosi életét, a karrierépítéssel, gyerekneveléssel, házastársi konfliktusokkal töltött mindennapjait, és útnak indul a hegyi kunyhó felé, ahol olyan meglepetés vár rájuk, amire álmukban sem gondoltak volna.
A Karácsony a kunyhóban szívmelengető és vicces történet a családi kötelékek erejéről, elengedésről és újrakezdésről – mindez hamisítatlan, mézeskalács- és fenyőillatú karácsonyi hangulatban.
Ősszel, mikor már megfordult a fejemben, hogy össze kellene lassan állítani lassan a téli olvasmánylistámat, az orrom elé került egy könyv, ami azonnal felírta magát a még akkor nem létező lista első helyére. Hope Holloway és Cecelia Scott közös könyve, a Karácsony a kunyhóban első pillanattól kezdve levett a lábamról. Számomra a téli hangulatot pont az testesíti meg, ami a borítóján található. Lehet, hogy csak egy tájkép, de otthonszagú, komfortos mennyország képét vetítette elém, ahova mindenképp szerettem volna bepillantást nyerni. Az élfestés pedig a kép folytatólagosságaként valósult meg, ami még inkább varázslatosabbá teszi az egész megjelenést. Már csak abban reménykedtem, a beltartalom sem marad el a külső csoda mellett.
Nos, kezdjük ott, hogy mikor először kézbe vettem a fizikai példányt, nagyon meglepődtem. A sztori megkezdése előtt körülbelül négy helyen jött velem arra szemben utalás, hogy ez a regény egy trilógia első része, de online erre vonatkozólag előzetesen nem találtam információt. Az is lehet, hogy én voltam figyelmetlen, de így máris más szemmel vettem szemügyre a hosszt és a tartalmat. Igazából örülök is ennek a váratlan ténynek, mert így három köteten át élvezhetem az ikernővérek történetét, ami olyannyira magával ragadott.
Eve, Angie és Noelle immáron huszonöt éve nem lépte át a gyerekkori otthonuk, az asheville-i gerendaház küszöbét. Az önfeledt éveiknek egy szörnyű baleset vetett véget, amely során mindkét szülőjük életét vesztette. Az ikrek gyámja a nagynénjük lett, akik megtanította őket mindenre, ami csak tőle telt. A jelenben, a negyvenes éveikben járó lányok más- más élethelyzetben vannak, más okoz nekik örömet és eltérő dolog tölti el őket bánattal, de az egymás iránt érzett szeretetük és a kapcsolatuk töretlen maradt. Mindannyian meglepődnek, mikor szeretett nagynénjük, Elisabeth küld nekik egy-egy levelet, amelyben megkéri őket, hogy töltsék vele együtt az ünnepeket a régi otthonban. A meghívás nem marad válasz nélkül és hamarosan mind ott találják magukat a múltjuk egy fontos szeletében, ám az új meglepetések miatt esélytelen, hogy elmerüljenek a rég elnyomott gyász hullámában. Az életükben jelenlévő problémákat azonba nem hagyták maguk mögött, a karácsonyi nyaraláson is ott van, s egyre inkább kibontakoznak az egyéni sorsok. Ez a körülbelül háromhetes időszak, amit a regény felölel a felismerésről, a múlt idézésről, a megbékélésről és az új lehetőségekről szól.
Ha valaki egy karácsonyi habos-babos történetet vár el ettől a regénytől, akkor azt el kell, hogy keserítsem. Ez nem egy cukormázba forgatott, csupa öröm elbeszélés, hanem egy mély mondandóval telt, keserédes sztori, amely a karácsony szellemével nem igyekszik elfedni a valóság szürke zónáit. Inkább pont arra hivatott, hogy rámutasson, hogy pár napnyi boldogságot megkövetelő ünnep nem fogja rendbe tenni senki életét vagy kapcsolatát, a problémák még erre az időszakra sem szűnnek meg. S mindezt úgy teszi, hogy maga a hangulat nem sérül, sőt! A kihelyezett díszek, a felelevenített hagyományok, a bajtársias összetartás és természetesen a rengeteg hóval tarkított környezet mindvégig garantálja a karácsonyi felhangot. Szóval ez a könyv úgy igyekszik a várakozás időszakát feldobni, hogy közben nem fedi el az élet rút oldalát. Én pedig ezt maximálisan értékelem.
A regényben négy, egymástól eltérő szituációban lévő életút jelenik meg: a friss szerelmes, a független karrierista, a boldog és a boldogtalan családban élő anya. A trilógia első részében a szerző még csak felvázolja a problémahalmazokat, valamint körüljárja a jelenkori állapotokat és végül a lehetséges megoldás felfestésével zárja a kötetet. Hiába kis terjedelmű a könyv, nem lehet meggyanúsítani kifejtetlenséggel vagy túlzott ütemmel. A szerzőpáros mindenre pont annyi szót szánt, amennyit megérdemel. Érdekes volt Eve és Angie életének azonos és egymástól eltérő aspektusainak a szembeállítása. A szerzők e két testvéren keresztül mutatták be, hogy hányféleképpen lehet egy házasság rossz, vagy legalábbis nem optimális. Nem elég az összhang és a töretlen szerelem, ha az együtt töltött idő hiányzik a képletből. Ahogy megbecsülés nélkül sem lehet egyetlen kapcsolatot sem örökké fenntartani. Noelle a szokásokhoz ragaszkodó, karrierista nő alapját mutatja be, aki sosem érezte úgy, hogy pont ott van, ahol lennie kell. Bizonytalan és zárkózott, aki félelemből nem létesít tartós kapcsolatot másokkal, így óva meg magát a tartós sérülésektől.
A három testvér karaktere több, mint reális alapokon nyugszik. Véleményem szerint a szerzőtől jó húzás volt, hogy a tragédia elfogadása és feldolgozása után jóval későbbi idősíkon helyezte el a történetét, ahol már mindenki túl van a cserfes fiatalkorán, de még bőven előtte áll az élet. Rendelkeznek már egy bizonyos szintű tapasztalattal, amely által nem a felindultságból fakadó elsődleges tett kerül érvényesítésre, hanem átfontoltabb, útkeresésnek beillő reakció valósul meg. S nem elfelejtendő, hogy bőven előttük az élet! Elisabeth, a következő generáció tagja már egy kicsit más kérdés. Alapvetően nekem nagyon tetszett az üzenet, amit a szerző közvetíteni kívánt általa, hogy az embernek a boldogsága kiteljesedése érdekében néha a saját szabályait is fel kell rúgnia, de a hitvallás kérdéskörét szerintem nem lett volna szükséges központba emelni. Megértem miért kellett, hiszen Elisabeth karaktere csak így tudta elfogadni a múltbéli tragédiát és sok-sok fájdalmas év után végre feldolgozni, erre tökéletes eszköznek bizonyult, de mégis ez valahogy idegenné tette a számomra a terepet.
A történet felépítését alapos átgondoltság és megfelelő tervezés jellemzi. Nem siet, nem kapkod, de azzal se lehet megvádolni, hogy túlzottan lassú lenne. Kellemes építkezési folyamat jelenik meg a lapokon, egyértelműen kijelölve a felfestett útirányt, amibe az olvasó kényelmesen belesüppedhet. Meglepetést nem okoz, helyette komfortos közegben adja át a családban és a közösségben rejtőző lehetőségek varázsát.
Csodás érzésekkel töltött el olvasás közben a Karácsony a kunyhóban című könyv. A szórakoztató irodalom népes családját erősíti, de az általa átadott üzenetek által számomra ennél jóval magasabb szintre emelkedett. Kellemes és lágy, nem kívánja megváltani a világot, de az olvasó lelkében apró tüzet gyújt, ami által feltérképezi a saját közössége dinamikáját és ösztönzi arra, hogy az esetleges elromlott vagy fájó pontokat kijavítsa. S mi másról is szól az ünnep, ha nem pont erről, hogy az éltető és építő családi és baráti kapcsolatokat megerősítsük, ami pedig végérvényesen elromlott, elengedjük? Számomra ez a könyv egy újfajta megközelítését hozta el a karácsonynak, egy olyan fajtát, ami a jelenről szól, a hétköznapokról, ami túlmutat a girlandok és üveggömbök tengerén. Sokat adott és semmit nem vett el. Tökéletes volt a készülődés időszakában.
Szereplők: A szerzőpáros a szó legpozitívabb értelmében véve hétköznapi karakterekkel dolgozik. Véleményem szerint nagyon jól válogatták ki, hogy az egyes szereplőket milyen tulajdonságokkal ruházzák fel, ezáltal biztosítva, hogy az olvasó valakivel tudjon azonosulni, miközben a többiek nézőpontja is újszerű megközelítést ad a részére.
Történet: A klasszikus családregény kifejezéstől messze áll ez a kötet, de mégsem találok jobb szót arra, amit képvisel. Családokról, kis közösségekről szól, sokrétű megfogalmazásban. Nem mind jó, mindegyiknek megvan a maga erőssége és hiányossága. A kérdés csak az, hogy a szereplők mihez kezdenek ezen tudás birtokában: mernek változtatni, hogy fejlődjenek, még akkor is, ha ez fájdalmas?
Nyelvezet: Egyszerű és közérthető. Kellemesen olvasható regény, ami a szemet sem fárasztja.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: Mint említettem már, a borító meseszerű és otthonos, csodás kivitelezése egy csodás történetnek. Alig várom, hogy láthassam a következő két rész terveit is. Remélem, megfelelő összhangban lesznek egymással.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"JMindössze azt akarom ezzel mondani, hogy azt hisszük, van egy utunk és vannak terveink. Végül azonban kiderülhet, hogy az Úr nem ezt jelölte ki a számunkra."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése