Hamarosan itt a karácsony, és esik a hó, sőt szakad. A yorkshire-i lápvidék mélyén megbújó kicsiny falu fogadójában hat idegent fúj össze a szél, akiknek itt kell meghúzódniuk a hóvihar végéig.
Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?
Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?
Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?
Milly Johnson, a szívmelengető, érzelemdús és mély történetek mesterének legújabb könyve a kitartásról, a dolgok elengedéséről, a határok feszegetéséről és az elfogadásról, valamint a szeretetről és a karácsony varázsáról mesél.
Bár Milly Johnsonnak rengeteg regénye jelent már meg magyar nyelven, a tavalyi évben volt hozzá szerencsém először egy karácsonyi története kapcsán. A Játszik még a fény című kötete maximálisan meggyőzött arról, hogy a továbbiakban is szeretnék még olvasni a szerzőtől, így az most frissen megjelent Karácsonyt minden napra című könyvét nem tudtam kihagyni. Ó, te jó ég, még szerencse, hogy így történt, mert akkor most szegényebb lennék egy olyan történettel, amit minden ízében imádtam megélni. Akkor is, amikor mosolyogtam rajta és akkor is, mikor a könnyeim potyogtak a leírtak felett. Hát igen, Milly Johnson most is elérte, hogy túlcsorduljanak az érzelmeim.
A történet külső narrációval rendelkezik, s mivel hat elbeszélő szemszögén keresztül ismerteti meg a szerző a cselekményt, így ez igazán áldásos. A szereplőket sorban egymás után emeli rivaldafénybe és így mindenki problémájával pont ugyanannyit foglalkozik, egyik karakterét sem emeli ki a többi rovására. A történet út közben veszi kezdetét, négy különböző autóban, különböző célok felé haladva, de végül mindannyian ugyanott kötnek ki: Figgy Hollowban. Érdekes, hogy ennek a kis településnek senki sem tudott közülük a létezéséről, pedig mindannyian a környékről származnak, de áldásos a felbukkanása abban a hirtelen jött ítéletidőben, amit a meteorológusok nem láttak előre. Az évszázad hóvihara csapott le, így az elsődleges szempont az úton lévőknek, hogy biztonságos menedéket találjanak – bármi áron. A kis településre elsőként Bridge érkezik meg. A fogadónál egy felirat pislog rá az ablakból, miszerint az ünnepi időszakra már minden szobát kiadtak, ám a település kihalt, senki nincs ott rajta kívül, ezért fiatalkori tapasztalatait felelevenítve feltöri a zárat és biztonságba helyezi magát. A többiek rövid időn belül, sorra érkeznek, mindenki hozzá hasonlóan menedéket keres ebben a cudar időben. Hat idegen, kettes párokba rendeződve, akik nem ismerik egymás, csupán a szükség miatt találkoztak, de a karácsonyt így kényszerűen együtt töltik, egy fedél alatt. Még szerencse, hogy van elég fa a tűz fenntartásához és egy hadseregnek elegendő étel, amiből valódi lakomákat tudnak csapni. Így történt, hogy a külvilágtól elzárva eltéphetetlen barátságok születnek és megalakul a Figgy Hollow Hatok.
Minden karakternek megvan a saját személyes élettörténete és a jelenlegi problémája. Bridge és Luke épp az öt éve elhúzódó válásukat szeretnék végérvényesen lezárni. Mary és Jack főnök beosztott viszonyban vannak egymással. Éppen egy üzleti megbeszélésre tartottak, ahova végül nem jutottak el. A lány fülig bele van zúgva a felettesébe, s úgy gondolta, hogy ez az út lesz a – még nem létező – kapcsolatukat illetően a sorsdöntő. Charlie és Robin pedig egy több szempontból is rendhagyó páros: nagy korkülönbséges, meleg házasságuk minden percét igyekeznek kiélvezni még azelőtt, hogy a sors közbeszólhatna. Robin folyamatosan monitorozza párja tetteit, legfőképp aziránt, hogy milyen táplálékot vinne be a szervezetébe. Eleinte ez a magaviselet kissé túlbuzgónak hat, ami az olvasó megítélését is negatívan alakíthatja, de a történet előrehaladtával egy kedves, folytonos ugratásnak adja át a helyét. Szóval különbözőbbek nem is lehetnének egymástól, de abban mindannyian megegyeznek, hogyha már ez a helyzet adódott, mást úgy sem tehetnek, akkor kihasználnak minden egyes pillanatot és egy igazi, hamisítatlan családias közegű karácsonyt teremtenek meg a rendelkezésükre álló dolgokból. A fogadóban eltöltött pár nap mindannyiuk számára sorsfordító. Folyamatokat indít be, gondolatokat formál, döntéseket szül és visszafordíthatatlan változásokat eredményez.
Sok téma sorakozik fel a lapokon, de mind egyszerűen adja magát. Általános, emberi problémák kerülnek a középpontba, amivel mindenki találkozott már vagy majd még fog. Lezárásra ítélt kapcsolatok vagy éppen újak kibontakozása, általános megítélések és azok cáfolata, a földi boldogság egyszerű mibenléte, az élet dinamizmusa vagy éppen a halandóság témaköre mind-mind említésre kerül a lapokon. Finoman, könnyedén, de megfelelő mélységgel. A történetvezetés egyszerű, kézenfekvő. A regény cselekménye napok szerinti besorolást kapott, ezáltal még inkább körülhatárolt az egyes karakterek fejlődése. A körítés miatt nyilván van benne egy apró túldimenzionáltság, a boldog végkifejletre való törekvés, de a szerző nem rugaszkodott el túlzottan a valóságtól a cselekményt illetően. Az általa megteremtett bonyodalmak reálisak.
A karácsonyi hangulat végig ott pulzál a lapokon. Elcsépelt már az általános üzenet, hogy mit is kellene, hogy jelentsen ez az ünnep a puszta anyagiasságon és elvárásokon felül, de Milly Johnson képes volt ezt a témát úgy feltölteni tartalommal, hogy az egyértelmű, kézenfekvő és minden ízében élvezetes legyen. Igazi karácsonyszagú és ízű hangulatot teremtett, amelynek az üzenetét nem torzítja el a valóság az alapkoncepció miatt: hiszen mindentől elvágva, kis közösségként töltik el a karakterek ezeket a napokat, igazi mesébe illő módon. Utóbbit a lapokon megjelenő, karácsonyi csoda fogalmában pont beleillő minimális fantasztikus elem is erősíti. Ez a könyv abszolút nem tartozik a fantasyk világához, inkább egy csipetnyi mágikus realizmus jelenik meg a lapokon csupán, ha nagyon kategorizálni szeretnénk, de véleményem szerint felesleges bármely zsánerbe is behúzni. Ez a pici varázslat, ami a lapokon megjelenik, pont annyi, amennyi az ünnepi hangulathoz illeszkedik.
A Karácsonyt minden napra című egy regény sokkal többet rejt magában, mint holmi általános történet, ami az ünnephez köthető. Nem csak egy könyv, ami a téli csokrot erősíti, annál sokkal több. Emberi problémák és emberi érzelmek jelennek meg a lapokon. Az olvasó úgy érzi, hogy egy igazi komfortos közegbe került, amelyet átsző a frissen kialakult barátság szelleme, amit lehet, hogy a kényszer hívott életre, de semmi erőltetett nincs benne. Ennek a hatosnak a találkozása sorsszerű. Csodás, finom, páratlan alkotás, amelybe egy csipetnyi szomorúság is vegyül – s pont ettől marad életszerű. Töredelmesen bevallom, hogy többször is elpityeregtem magam a könyv fölött. Hiába tudtam, mi vár rám, a tudástól nem volt kevésbé fájdalommentes. A karakterek a barátaim lettek, akikkel együtt örültem, nevettem és agonizáltam. Mindenkitől tanultam valamit és nem is tudnék egyetlen személyt kiemelni kedvencnek. Mindenkinek súlya volt a lapokon, okkal vettek részt ebben a sztoriban. A Karácsonyt minden napra című könyv bekerült a 2024-es év kedvencei közé.
Szereplők: A karakterek konkrét jellemrajzzal és múlttal rendelkeznek. Bár sokan vannak, az első perctől kezdve könnyedén elkülöníthető, ki kicsoda. Mindannyian a sajátosságuk miatt szerethetőek, a hibáikkal együtt, akik külön-külön is jól működnek, de egymásra erőteljesen motiváló hatást fejtenek ki, így végül a fogadót a saját jobb verziójukként hagyják el mind.
Történet: A lapokon hat ember története jelenik meg, mondhatni kettes párokba rendelve. Egy nem várt természeti elem miatt ugyanazon helyen találják magukat, s kénytelenek együtt eltölteni a karácsonyt, míg várják, hogy a hóhelyzet realizálódjon. Ahelyett, hogy bánkódnának az elvesztegetett idő miatt, igyekeznek a helyzetből a lehető legtöbbet kihozni, s pár nap alatt valódi barátság szövődik mindannyiuk között.
Nyelvezet: A regény könnyen és gördülékenyen olvasható. Hiába a lapok sokasága, a hiteles elbeszélési mód és a tartalom miatt csak úgy elszállnak. Kellemes és finom, mint egy nagy bögre pillecukros, habos kakaó.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus.
Esztétika: Véleményem szerint a szerző életművének jót tett ez az újfajta grafika, amivel az új regényeit hozza a kiadó. Bár nekem a régi is tetszett, de az eddig olvasottak alapján azok más hangulatot árasztanak, így nem biztos, hogy a célközönsége is rátalál – inkább csak szűk rétegben.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Régen csodálkoztam rajta, hogy tudok akkora szenvedéllyel utálni valakit, akit korábban épp ugyanannyira szerettem – merengett Luke. – Volt idő, ammikor még a szívemet is kivágtam volna érte. Nost meg hagyná, hogy megtegyem."
"– Itt a lehető legtökéletesebben érzem magam ezzel a tárasággal. Sokkal inkább az emberek, mint a helyek adják a legnagyobb boldogságot."
"Csak annyi, hogy szerintem fontos kimondani a szavakat, különösen azoknak, akiknek a leginkább szükségük van rá, hogy hallják."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése