.png)
A SZERELEM MEGVADÍT, LEVESZ A LÁBADRÓL. ELVESZI AZ ESZED. ÉS HA MÁR KORÁBBAN ELVESZTETTED?
Corvina Clemm álmában sem hitte volna, hogy ösztöndíjat nyer a Verenmore-i Egyetemre, amely éppoly titokzatos, mint ő maga.
A hegy tetején álló kastély, Verenmore az árnyak, a csalások és a halál otthona: egy évszázada minden ötödik évben eltűnik ott egy diák. Corvina elhatározza, hogy a dolgok végére jár, és a nyomozása során a sorsa összefonódik az egyik rejtélyes tanárával, Vad Deverell-lel.
Vadnak is megvannak a maga titkai. Nem hagyhatja, hogy Corvina közel kerüljön hozzá, és rájöjjön, mit rejteget. Ám valahányszor a lány a közelébe kerül, teste-lelke csakis arra vágyik, hogy birtokba vegye.
Corvina és Vad világa egyre inkább összekuszálódik. Egymás iránti szenvedélyük jelentheti a kulcsot Verenmore rejtélyének megfejtéséhez, de az is lehet, hogy mindkettejüket elemészti…
A történetről:
Azért jó dolog egy könyvklub tagjának lenni, mert olyan könyvek kerülnek így a szemünk elé, amikre más esetben sosem vesztegettünk volna egyetlen pillantást sem. Az OlvasóKvartett csapatunk nem csak négyünkből áll, akik életre hívtuk a kooperációt, hanem azokból az értékes tagokból is, akik hétről hétre velünk tartanak és a belső kommunikációs csatornákon megosztják egymással a saját élményeiket. Nem csak mi, szervezők ajánlunk, hanem mi is kapunk így jó tippeket. RuNyx Gothikana című könyve is így került szemem elé, így hát elő is rendeltem szép élnyomott változatban a kiadó honlapján. Mire megérkezett, már kellőképp bepörgettem magam ahhoz, hogy mindent félredobva neki is álljak. Hm-hm, azért más volt, mint amire gondoltam.
Anya és lánya együtt éldegél a falu szélén, kettejük magányát alig-alig töri meg valami, de számukra ez így tökéletes. Életvitelük, sejtelmességük, elszigeteltségük és lila szemszínük miatt a környékbeliek boszorkánynak titulálják őket, de a szóbeszéden és néminemű morgáson kívül egyéb lépést nem tesznek. Mondhatni békés egymás mellett élés jellemzi a napjaikat. A lány fiatal felnőtté felcseperedik és mikor már több éve egyedül él kap egy levelet, miszerint felvételt nyert Verenmore-ba, a hegy tetején álló rejtélyes kastélyba, ahol végzettséget szerezhet magának. Az oda járó diákok mindegyike szűkös körülmények közül lett kiemelve. Az iskolát több rejtély is övezi, köztük az ötévente előforduló eltűnések is, de mindközül a legérdekesebb egy diákból lett tanár, aki nem csak titokzatos, hanem végtelenül jóképű. Az ezüst szemű sátán gúnynévvel felruházott férfi izgató aurája körbefonja Corvina elméjét, hiába intik óva tőle a többiek. Míg a kettejük között feszülő háló kibontakozik, az események egyre sötétebb színt öltenek. Vajon idén is eltűnik egy fiatal, aki többé nem kerül elő? S ki mozgatja a háttérból a szálakat?
A Gothikana alapjaiban véve egy gótikus fantasy kötet, amelyben a természetfeletti jelenlét mindvégig aktív, de a regény túlnyomó többségében a háttérből figyel csupán. Az ember érzi a hátába szúródó szempárt, de hiába keresi a forrást, nem tud pillantást vetni rá. Corvina is csak kis mennyiségű materiális megjelenéssel találkozik, amelyek elmennek néminemű fényjátéknak is, inkább a fejében felbukkanó hangok jelentik az ő esetében a megnyilvánulások alapjait. Kiskorától kezdve vele van Mo, aki ritkán és keveset szól, ám a tanácsai szerves részét alkotják a személyének. A többi hang azonban ismeretlen, nem tudja ki, honnan és miért szól hozzá, ám ezek a rövid bejelentkezések lendítik előre a történetet, hiszen az általuk közvetített sugallatok alapján történik előrelépés a nyomozások során. Úgy gondolom, hogy ez a titokzatos légkör, ami körbeöleli a cselekményt sokkal erőteljesebb, mintha konkretizálták volna a természetfeletti mibenlétét. Sejtelmes és titokzatos, ami leginkább az olvasó hangulatát borzongatja és megalapozza a sztori általános megítélését.
A kialakított világ alapvetően szűk, de sok lehetőség rejlik benne, amiket a szerző nem volt rest kihasználni. A sztoriban elhelyezett karakterek véleményem szerint azonban nem mindannyian illeszkedtek ezen körülményekhez. Corvina hippi jellegű hozzáállása feleslegesen kirívó ebben a környezetben és hitelrontó a tartalomra nézve. Véleményem szerint épp elég különleges motívummal lett felruházva ezen felül is, ez már abszolút szükségtelen. Érdekes volt amúgy látni, hogy ez a naiv, visszafogott, a többiekhez képest pár évvel idősebb lány hogyan nyílik ki a körülmények és a fordulatok hatására. Alapvetően kedves lélek, akit a fejében lakó hangok érdekessé és kissé zavarttá tesznek. A sztori végén lévő témára való reflektálás megfelelően pontot tesz a dolog végére, így ez a szál önmagában nézve is sikeres és jó.
A cselekmény irányvonala megfelelő, a szerző fokozatosan adagolja a borzongató körülményeket, így a hangulat mindvégig kellőképp alátámasztott. A kezdeti szakaszban a bemutatás mellett az előkészítési folyamat is alapos, talán kicsit túlzottan is. Sokáig úgy éreztem, hogy nem történik túl sok minden a lapokon, de az iskolai körülmények átirányították a figyelmem. Nagyon szeretem, mikor a tanulmányok ennyire aktívan megjelennek a lapokon, hogy a karakterek által én magam is visszaülhetek az iskolapadba. A rajongásom ezen téma iránt még erőteljesebb, ha mágikus vagy rejtélyes a közeg – jelen esetben az utóbbi valósult meg. Az eltűnésekre vonatkozó szálat nem mindig tudtam hova tenni. Egy folytonos feszültséget generált a lapokon, hogy hamarosan itt a bál éjszakája, amikor rejtélyes dolgok fognak történni és a fel-felbukkanó mendemondák is egyre inkább ezt erősítették, de ennek ellenére eléggé háttérbe lett szorítva a téma. Kivárásra játszik. A sorozatos öngyilkosságok esete azonban már más lapra tartozik. A korábbi években fordult elő egy, majd a jelenben aktívan folytatódik. Kérdéseket vet fel, aggodalomra ad okot és néminemű nyomozást is lefolytatnak már az ügy felderítése érdekében. Szerintem lehetett volna még ezt a szálat ütni, nagyobb nyomatékkal erőteljesebb hatást váltott volna ki, de így sem volt rossz. De ha nem ezekről szól a könyv, akkor mégis miről?
A történet nagy részét a két főszereplő között fennálló erőviszony fejtegetése teszi ki. Vad Deverell, az ezüstszemű sátán, a mogorva és zord kiállásával vonzza magához a tekinteteket. Rengeteg titok övezi, az egész ember egy nagy anomália. Corvina is felfigyel rá, de eleinte igyekszik a kibontakozó érzéseket figyelmen kívül hagyni, de a minél inkább igyekeznek egymástól elfordulni, annál erőteljesebb a húzás, ami közöttük van. A lány tapasztalatlan, elszigetelt életmódjának köszönhetően nincs valós összehasonlítási alapja, így a férfi igényeinek és játékának mondhatni önként veti alá magát. Vad személye engem abszolút nem győzött meg, nem tudtam tolerálni az uralkodó és birtokló habitusát. Amikor kölcsönös tiszteleten alapul egy ilyen jellegű szituáció, akkor teljességgel elfogadható, de abban a formában, ahogy ez a férfi folyton körbepisilte a területét, hát, nem tudott meggyőzni. Ezáltal a túlfűtött jelenetekben sem ragadtak magukkal, és összességében a teljes kapcsolatuk sem győzött meg.
A Gothikana előnye, hogy nem sorozat, így az olvasó bátran belevetheti magát, nem kell tartania a függővégtől. A végső lezárás kielégítő, megfelelő keretbe foglalja az előtte olvasottakat. A lapokra csempészett fantasztikus elemek élvezetessé teszik a sztorit. A baljós hangulat végig fenntartott, megfelelő közeget biztosít a cselekménynek. A karakterekkel már nem voltam maximálisan kibékülve, de leginkább a szerelmi szál az, ami számomra rányomta a bélyeget a regényre. Ha a rejtélyek és a nyomozás lett volna inkább középpontba, akkor jobban élveztem volna, így viszont az eleje sokáig unalmas és vontatott volt a számomra. A beharangozás alapján jobbra és többre számítottam, a Szépség és Szörnyeteg irányvonal szerintem abszolút fals. Egynek elment, de el kell ismernem, ezt a könyvet nem nekem írták.
Szereplők: Nem kerültek közel hozzám, nem is egyeztek az én stílusommal, ami kisebb baj lenne, hiszen ez nem lehet feltétel, ám a sztoriba se tudtak megfelelően beilleszkedni.
Történet: Véleményem szerint a sztorinak nem arra a részére helyezte a szerző a hangsúlyt, amiben a megfelelő pontenciál lett volna. A karakterek között kibomló romantikus kapcsolat nem volt túlságosan kézzelfogható, pontosabban a hitelességével voltak problémáim. A fordulatok majdhogynem későn érkeztek emiatt, de maximálisan kárpótoltak. Meglepett és az utolsó ötven oldal tökéletes volt. A szerző túl sokszor engedte meg magának az apró dolgok elfedését, például az erdő feltérképezésének hiányosságát.
Nyelvezet: Egyszerű és könnyen olvasható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, romantikus, fantasy.
Esztétika: A borítóterv csodálatos, élnyomott verzióban méginkább. A színtónus hozza a könyv általános hangulatát. Kifejező és szép.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Sosem bántam meg, hogy megcsókoltalak, Varjúlány.
Corvina a férfi arcát nézte, amely közel volt az övéhez; a testéből meleg áradt.
– Akkor mit bántál meg?
– Hogy abba kellett hagynom.""– Te vagy nekem a hegy, amelyre téglánként építem a váramat – súgta neki, és a szeme szúrni kezdett a könnyektől. – Ha te állsz, én szárnyalok. Ha te megrepedsz, összeomlok."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése