Lehull a Fátyol
Kiszakítottak a gyűjtők karámaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.
Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbololndítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.
A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.
Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.
Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijutassam innen magamat és a barátomat.
Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.
Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…
Az, hogy mi az éppen aktuális trend, mindig változó, de úgy néz ki, tényleg igaz, hogy a régi dolgok idővel mindig visszatérnek a divatba. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt mindenki vámpír lázban égett, legyen szó bármely korosztályról, mindenki megtalálta a saját rajongása tárgyát. Alkonyat vagy Fekete Tőr Testvériség, igazából mindegy. Pár év után azonban elkezdtek a friss megjelenések közül kikopni ezek a természetfeletti lények, egyre kevesebb kiadvány került ki, de ez nem meglepő, hiszen a felvevő piac is csökkent. Majdhogynem ciki volt, ha te valamelyik vámpíros sztorit éltetted. Most viszont azt látom, hogy újra felkapott lett a természetfeletti lények ezen sora és jobbnál jobb történetek jelennek meg a különböző kiadóknál. Micsoda választék lett hirtelen, kérem szépen! Teljesen el vagyok ragadtatva! (Haha!)
Shannon Mayer Alfa sorozatának nyitókötete, az Elragadva egy rövid, de annál tartalmasabb kötet. A történet kiindulópontját az az ominózus esemény alkotja, mikor a Fátyol leomlott, s ezáltal az embereknek rá kellett döbbenniük, hogy abszolút nem ők állnak a tápláléklánc csúcsán. A hiba javításra került, de a megdöbbentő tudás nem merülhetett feledésbe, és újszerű rendelkezéseket hívott életre. Köztük például azt, hogy megadott időközönként az embereknek egyfajta adóként a természetfeletti lények rendelkezésére kell bocsátaniuk megadott számú személyt, ezzel kiküszöbölve, hogy ők maguk jöjjenek a halandó világába levadászni őket. Az üzlet szükségszerű, de nem túl humánus. A célra elragadottak már azelőtt embertelen körülményekkel szembesülnek, mielőtt még megtudnák, hogy merre tart az életük – s egyáltalán folytatódik-e még az árverés után. A legutolsó csapatban van Sienna is, aki a többiekkel ellentétben pont azon volt, hogy elkapják, mert életcélja jelenleg az, hogy eljusson a vérfarkasokig, ahová a legjobb barátját, Jordant is elhurcolták, majd kiszabadítsa onnan és együtt megszökjenek. Egy percig sem kérdőjelezi meg eszement ötletét, még annak ellenére sem, hogy eddig még egyetlen ember sem tért vissza a természetfeletti lények uralma alá eső területek egyikéről sem. Az árverés nem úgy sül el, ahogy eredetileg gondolta, s így ő végül a vámpírok udvarába köt ki, ahol kötelező jelleggel részt kell vennie az Őszi játékokon, tehát szép ruhába bohóckodva kell eladnia magát a többi lánnyal versengve, mert ha nem ezt teszi, hát, a végén még vacsoraként végzi. És ez még a jobb opció.
Borzasztó dinamikus ez a könyv. A lapokon nincs valódi üresjárat, a szerző olyan sebességgel vágtat, mint egy bemogyorózott mókus. Ettől függetlenül az események jól követhetőek, főleg, mert az alapvetően felállítok keretek miatt a mozgástér erőteljesen körülhatárolt – no meg azért is, mert a java elmegy a szexuális képzelgésekkel. Az egész kötet erotikától túlfűtött, annak ellenére, hogy valódi forró helyzet mondhatni elenyésző mennyiségben jelenik meg a lapokon. Érdekesnek találtam ezt a felállást, de abszolút kedvemre való volt, hisz úgy tartják, hogy a csúcsig tartó út fontosabb, mint a végén elért eredmény.
A könyv alapvető történeti szála nem tartogat túl sok újdonságot az olvasó részére. Az elképzelt, több körből álló játék már ezer és egyféleképpen megjelent az irodalomban, szinte már klasszikusnak számít. A kihívásokon túl természetesen itt is rendszeresen megszervezésre kerülnek a bálok, ahol a versenyzők vegyülnek és ismerkednek azokkal, akik szponzorként léphetnek fel mellettük. Ez amúgy csak szerintem nonszensz? A koncepció pikantériáját viszont az eltérő fajok keveredése jelenti. A szerző mesteri módon tartja végig köztudatban a préda és ragadozó között lévő erőegyenlőtlenséget, ami biztosítja a folyamatos feszültségforrást.
Sienna az elvárt módon, nem simul be a versenyzők általános sorába – már csak azért se, mert az ő jelenlétének más jellegű célja van. A Jordan iránti elköteleződésének folytonos nyomatékosítása számomra idegesítő volt. Értem, hogy mindvégig ez lebegett a szeme előtt, de az állandó mantrázás miatt lassanként már-már a hajamat téptem. Főleg mert abszolút nem ez állt az érdeklődésem középpontjában, hanem az, hogy miként és hogyan alakul a dolog közte és Dominic között. Az első pillanatban létrejövő intenzív kémia alapja nem csupán a személyes vonzalom, hanem annál valami több, ami pont annyira kergetett őrületbe engem is, mint őket – de ezt már abszolút pozitív értelemben mondom. Tetszett, hogy nem csak egymás szép szeme vagy épp kölcsönös sanyarú sorsuk miatt mutatnak érdeklődést egymás iránt, hanem valami egészen más miatt. Ez az irányvonal roppantmód érdekes volt és kellőképp szaftos. Hát, nem lehet azzal megvádolni Dominicot, hogy nincs fantáziája, az biztos!
A könyv legvégére a cselekmény már teljes erejéből vágtat, nem is akármilyen irányba. A regény végére érve teljesen el voltam keseredve, hogy a folytatás még nincs a kezembe, mert imádtam a Shannon Mayer féle világot, amelybe annyi potenciál van még, hogy csak na! Vétek lenne ezeket nem kiaknázni! Tény, ez a kötet nagyon erős függővéggel rendelkezik és utólag sem mondom az, hogy pont itt kellett volna elvágni a sztorit. Megértem, miért itt tette le a szerző a pennát, de olyan keveset kaptunk még, hogy elfogadni már kevésbé tudom. Még szerencse, hogy az Álomgyár kiadó nagy lendülettel gondozza a nála megjelenő sorozatokat és két rész megjelenése között nem telik el túl sok idő. Szóval csak februárig kell kibírnom ép ésszel.
Abszolút nem számítottam arra, hogy Shannon Mayer Taken by Fate – Elragadva című könyve ennyire tetszeni fog. Tartottam tőle a hossza miatt is, mert ennyire kevés lapon véleményem szerint nem nagyon jó világfelépítéssel dolgozni, s valamennyire igazam is lett, mert a részletek nem lettek túlzottan kifejtve, az olvasónak rengeteg mindent a sorok mögé kellett képzelnie, de azért annyit kapott, hogy erre képes legyen. Ez a regény szórakoztatásra termett, nem epikai elbeszélésre, én pedig ezt elfogadom és értékelem. Kellenek ezek a pörgős sztorik is, ahol nem viszik el az időt és oldalakat a leírások, hanem belecsap a lecsóba és már nyomja is a finomabbnál finomabb jeleneteket. Spicy jelenetből nem volt hiány, a lapok lángoltak a kezem alatt, én meg úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Ritkán mondom erotikától túlfűtött könyvre, hogy imádom, de ezt a könyvet nagyon imádom! Gyorsan és könnyen olvasható kikapcsolódást nyújt és a folytatásban is jó potenciál rejtőzik. Alig várom már, hogy azt is olvashassam!
Szereplők: Sienna ismétlése idegesítőnek hatott, számomra nem a céltudatosságát erősítette általa a szerző, hanem inkább a semlegességét. Dominic azonban mindenért kárpótolt, imádni való pasas!
Történet: A cselekmény gyors ütemben halad, nincs idő megállni vagy gondolkodni, de azért egy jó kis bál mindig belefér. Amikor pedig kicsit csendespihenőt fúj a sztori, akkor pedig a szexuális túlfűtöttség uralkodik el a lapokon. Tökéletes elegy.
Nyelvezet: Egyszerű és könnyen olvasható, azonban a fordítás középszerű. Sok téves ragozás, elírás jellemzi.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, erotikus fantasy.
Esztétika: A magyar borító az élfestéssel teljes és megmásíthatatlan vizuális élményt nyújt. Csodálatos kötet lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése