Az életem nem több egy jól kitervelt hazugságnál. Eltitkolt iker hercegnőként, másodszülöttként létezésem egyetlen célt szolgál: helyettesíteni a nővéremet, valahányszor az életére veszély leselkedik – még ha ezért a sajátommal is kell fizetnem. Életem nagy részét egy szegény, ismeretlen, rang nélküli lány álruhájában éltem, alkalmanként belebújva a hercegnő szerepébe, ha veszély ütötte fel a fejét.
Egészen mostanáig. Nagyanyánk, a királynő halálát követően a kortalan Eidolon király rögvest ajándékot küldött a nővéremnek, és egy házassági ajánlatot. Szándékai őszinteségében kételkedve azt tettem, amire születtem, és titkon átvettem a nővérem helyét a koronázás előestéjén. Így történt hát, hogy amikor egy árnyalak el akarta rabolni a leendő királynőt, tévedésből engem ragadott el.
Miközben minden erőmmel a menekülés lehetőségét keresem, a hazugságok lassan napvilágra kerülnek. És nem csak az én hazugságaim. Az elrablómnak, az Árnylidércnek is megvannak a saját titkai. Az uralma alatt álló árnyak szabadulásra vágynak – más arcok, más személyek, amelyek közül több is szívesen végezne velem.
A tél már a falak alatt toporog, sötétség fenyeget. Az egyetlen módja a nővérem és a birodalom megmentésének, ha megölöm Eidolont… és az Árnylidércet, aki ellopta a szívemet.
Az árnyak megvédenek és oltalmaznak, ha épp nem vérre szomjaznak Abigail Owen óriási sikerű fantasysorozatában.
Amikor megláttam ezt a könyvet, teljesen eldobtam az agyam. Olyannyira megragadott a színvilág, a borító, minden, hogy gondolkodás nélkül rendeltem elő és tűkön ülve vártam, hogy a kezembe vehessem. Élőbe is pont annyira gyönyörű, mint az online borítóterv. Nem is hagytam sokáig parlagon, a terveimet felrúgva bele is kezdtem – pedig a hossza miatt tartottam tőle, mert most nem abban az életszakaszban vagyok, mikor bele tudok merülni egy-egy terjedelmesebb sztoriba, de szerencsére hamar kiderült, hogy a félelmemnek nincs alapja: a regény könnyen és gyorsan olvasható. Hiába hosszú, két nap alatt lecsúszott. Utólag azt mondom, bár tovább tartott volna!
A klasszikus és az újszerű világfelépítést is szeretem, ha pedig e kettő ötvözve van, még inkább boldog vagyok: a megszokott kereteket finoman felrázza az egyediség varázsa. Ennek a könyv esetében is ez utóbbi érvényesül. A történet egy olyan világban játszódik, ahol nemzedékről nemzedékre a királynőknek hatalmas áldozatot kell hozniuk már a születésük pillanatától kezdve. Két lány lát napvilágot, de csak az elsőként érkezőt jelentik be, a testvérüket titokban, mindenkitől elrejtve nevelik, hogy dublőrként be tudja teljesíteni a sorsát. Ez egy drasztikus húzás, de sok évszázadnyi sérelem hívta életre ez a rendelkezés, ugyanis amikor a királynő eltűnik, rögvest a helyére tudják ültetni a másik felet, s ezáltal az ország biztosítva van a továbbiakban is – nyilvánvalóan arra törekedve, hogy a másodrangú vesszen oda. Külső szem nem is látja a veszedelmet, ami folytonosan körüllengi a királyi családot. A jelenlegi hercegnő Tabra, ikertestvére pedig Meren. Mindketten tökéletesen végzik a rájuk kirótt feladatot, s pont ezért eshetett meg, hogy a koronázás napján a „rossz” hercegnő kerül elrablása, Meren, akire sosem várt igazából a trón. Az elrablója motivációja azonban idővel kiderül, hogy teljesen más, mint amit eredetileg feltételezett, s ez alapjaiban rengeti meg a korábbi elképzeléseit. Emellett pedig nem elhanyagolható tényező, hogy a férfi egyre jobb benyomást gyakorol rá – a szív rezdüléseit pedig nehéz figyelmen kívül hagyni.
A szerző által életre hívott világ sok igazán különleges. Igyekezett megfelelő egyediséggel megszórni, ami véleményem szerint jól sikerült, ám egy kicsivel több építkezés jót tett volna neki. Egy kicsit az író megfeledkezett arról, hogy az olvasó részére minden leütött karakter új, nem ismeri még az általa kitaláltakat, így néminemű magyarázat szükséges lenne – hiszen a szövegkörnyezetből nem minden derül ki, például a mágia különböző fajtái. De ezenkívül semmi mást nem tudok felsorolni, ami a Hazug koronája elismerését kisebbítené: minden ízében szerettem ezt a sztorit.
Meren az előre megírt sorsa miatt nem átlagos neveltetésben és családban részesült. Bár a testvérével nagy összhangban voltak mindig is, a biztonság és a szeretet érzése nem szövi át a lényét, hiszen az ő létezésének a funkciója pusztán egyetlen dologra fókuszál: megóvni a hercegnőt a fenyegetéstől, akár az élete feláldozása árán is. Ez a tudat igencsak magányossá tette. Mindig is arra vágyott, hogy őt magát lássák, önmagáért szeressék, de ezt a kívánságot tudatosan eltemette magában. Reven előtt is álarcot hord, hiszen azt hiszi, hogy a jó hercegnőt rabolta el, így hiába kezd kettejük között valami óvatosan kibontakozni, a sűrűben megbúvó titkok éket vernek közéjük. (A férfi részéről is, hiszen neki is megvan a maga keresztje.) Meren karaktere számomra rendkívül szimpatikus és jól felépített, olyan, amilyet ez a történet megérdemel.
Reven sem kevésbé érdekes, benne is rengeteg potenciál rejtőzik. Az árnyakkal tarkított valósága már önmagában figyelemfelkeltő, ám mikor a származására vonatkozó információkra fény derül, az olvasó álla a földön landol. Imádtam ezt a csavart és az ebből fakadó ötletek megvalósítását, amiket a szerző véghez vitt. Az árnyakkal való kapcsolódás pedig mindvégig különlegessé tette Reven karakterét: még mindig vannak szürke zónák a személyét illetően, de eleget kap belőle az olvasó ahhoz, hogy megfelelően el tudja helyezni a saját skáláján. Véleményem szerint morális tekintetben ő egy nehezen beskatulyázható szereplőnek tűnik eleinte. Az olvasó Merennel együtt ismeri meg, s folyamatosan szavaz neki bizalmat a tettei alapján; ezzel a módszerrel úgy éreztem, hogy én is részesévé válok ennek a fantasztikus történetnek.
A történetfelépítés alapvetően dinamikus, a cselekmény egy szálra lett felfűzve és töretlenül halad a végcél felé. A cselekmény ideje mindösszesen pár nap, de tartalmat tekintve nekem többnek hatott. A regény háromnegyedénél már pont kezdtem úgy érezni, hogy egyhelyben toporognak a karakterek és nem haladnak semerre, mikor a sztori új lendületet véve elhozza a végjátszmát, ami pont kellően grandiózus. Mindemellett biztos vagyok benne, hogy a valódi cselekmény a folytatásban fog igazán kibontakozni, ez csak a bemelegítés volt.
A romantikus szál sem megkérdőjelezhető, hiába nevezhető gyors lefolyásúnak az időbeliségét tekintve. Meren évek óta szomjazza a figyelem és a szeretet kettőségét, még akkor is, ha az eziránt való igényt a feladatai rovására elnyomja magában. Revenben lejátszódó folyamatok is hasonlóak. Az ő esete annyival speciálisabb csupán, hogy sosem feltételezte magáról, hogy önmagáért szerethető lehetne a származása és az árnyai miatt. Szóval ők ketten nagymértékben hasonlóak, s még a körülmények is a kezükre játszanak. Számomra teljesen megfelelő volt a kapcsolat felépítése és üteme, se nem gyors, se nem lassú.
A hazug koronája egy remek fantasy, amely biztosítja az otthonos és megszokott közeget, valamint az újítás magját. A birodalom felépítése komfortos, a különféle varázstípusok jelenléte kellemes. Az árnyak jelenléte, Reven karaktere és a király indítékai azonban felrázzák a megszokott keretet. Lehet, hogy a könyv terjedelmes, de egy pillanat alatt elhussan. Gyorsan és könnyen olvasható, a sztori csak úgy viszi magával az olvasót. Mire észbe kaptam, már vége is lett. Mindezek után nagy lelkesedéssel várom a folytatást.
Szereplők: A karakterek kidolgozottak és kellő egyedi tulajdonsággal rendelkeznek ahhoz, hogy maradandó emléket alkossanak. Szerethetőek és különlegesek, akikben még rengeteg potenciál rejtőzik.
Történet: A történet tartalmaz megszokott és egyedi elemeket egyaránt. Ezek kellemes egyveleget alkotnak. A sztori pörög a maga sajátos módján, miközben kibontakozik a lapokon Meren belső lelki világa, amiben az olvasó azt, amivel együtt tud érezni.
Nyelvezet: Könnyen és gyorsan olvasható. A stílus gördülékeny, a kialakítás olvasóbarát.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító sűrű, de számomra nem túl sok. Végtelenül figyelemfelkeltő, a színek összhangja példátlan. Imádok ránézni, az élfestés pedig megnyugtatja az elmém. A nyomtatás minőségi, a lapok vastagok, fogásra is kényelmes.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Egy királyi udvarban nevelkedett hercegnőhöz képest bájosan naiv vagy.
– Mivel téged meg maga a gonosz vetett ki magából, már értem, miért vagy ilyen fásult."
"– Inkább húzzák ki az összes fogamat, mint hogy bemenjek oda.
– Ezt könnyen meg lehet oldani, bár lehet, hogy utána nehezebben fogom érteni, amit mondasz. – Egy pillanatra elhallgat. – Voltaképpen az talán nem is lenne olyan rossz nekem, szóval csak egy szavadba kerül."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése