„Előfordul, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, de akkor is hiába. Ilyenkor hátrálnunk kell egy lépést, és a beláthatatlan, csodás univerzumra bíznunk, hogy megtörténjen, aminek meg kell lennie.”
Amaya, a kiskutya magára maradt, és a néma hegyek mélyén kóborol. Egy irtózatos hóviharban elkeveredett a szülei mellől, és életében először egyedül kell helytállnia.
Találkozik egy bölcs, öreg farkassal, aki megmenti az életét, és vezetőjéül szegődik ezen a feledhetetlen utazáson.
Amaya és öreg barátja a holdat követik. Miközben éjjel-nappal haladnak előre a hófödte tájon, életre szóló leckéket sajátítanak el szeretetről, áldozathozásról, az életről és a veszteségekről: végeredményben a változás természetéről.
James Norbury könyvei és megkapó illusztrációi világszerte millióknak nyújtanak inspirációt. Ezek a művek érzékeny húrokat pendítenek meg olvasóik lelkében. Negyedik könyvében Norbury egy olyan utazásra kíséri el régi és új olvasóit, amely a keresés örök témáját dolgozza fel, és amelynek emléke, ha elolvastuk, örökké velünk marad. A Nagy Panda és Kicsi Sárkány, Az utazás és A macska, aki zent tanított szerzője ismét megindító történettel és kedves, művészi rajzokkal szólítja meg a felnőtt és a fiatal olvasót egyaránt.
Életre szóló leckék szeretetről, áldozathozásról, az életről és a veszteségekről:
végeredményben a változás természetéről.
James Norbury könyveit a magyar könyvmolyok között is elismerés övezi. A 21. Század kiadó legelsőként a Nagy Panda és Kicsi Sárkány sorozatot hozta el kis hazánkba, amellyel a szerző hamar berobbant a köztudatba. Újszerű alkotási módszere mellett leginkább a tartalom az, amivel elvarázsolja és szinte függővé teszi az olvasót. A legújabb könyve a Kövesd a Holdat címet hordozza magán, amelyben újfent az állatvilágon keresztül tárja fel magvas tapasztalatait a szerző, jelen esetben egy apró kutyus és egy sokat megélt farkas által.
A Kövesd a Holdat című könyv egy gyönyörű mesét foglal magában, ami első szinten egy kiskutyáról szól, aki egy hóviharban elszakadt a szüleitől és minden vágya csupán az, hogy újra hazataláljon. Amikor ismerős szagot érez, felgerjed benne a remény, hogy megfelelő segítségre lelt, ám a nagyobb és vadabb társai, a farkasok nem fogadják túl jól a közeledését - kivéve egyet, a mindenkori alfát, aki végül a csapatpolitikának ellentmondva megmenti az életét. Ez a cselekedett súlyos áldozatokat követelt meg a részéről: nem csak a posztját vesztette el ezáltal, hanem a falkát, akihez tartozott és több sérülést is elszenvedett, melyek megpecsételték a sorsát. Ennek ellenére kitart az intuíciója mellett és igyekszik segíteni a kis Amayának, hogy hazatérhessen és újra abban a szerető közegben találhassa magát, amely az otthont jelenti számára.
Ha csak a mesét vizsgáljuk önmagában, a többszörös jelentéstartalom nélkül, akkor is egy kedves és szívhez szóló történetet tartunk a kezünkben. Amaya és a Farkas kedvessége megmelengeti az olvasó lelkét, a rövid közös kalandjuk során pedig sok olyan helyzettel szembesülnek, amely gondolkodásra vagy épp cselekvésre készteti őket. A lapokon megjelenik az elmúlás témaköre is, amelynek ábrázolása finom, gyermeki szinten is befogadható. Nagyobb jelentéstartalmat szemlélve, az olvasó a saját életútjára és a döntéseire nézve kap egy emlékeztetőt. A szerző nem mondja azt, hogy így vagy úgy kellene cselekedni ahhoz, hogy boldog legyél, hanem arra próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy az ember legyen kellőképp kitartó, még akkor is, ha sok nehézség kerül az útjába, de legyen tisztában azzal is, hogy nem minden út vezet valahová, néha egyszerűen csak tudni kell elengedni a dolgokat. A kötet kihangsúlyozza, hogy sok esetben a megtett út fontosabb, mint a célvonalban járó nyeremény. Utóbbi, ha időközben változik vagy éppen nem elérhető, akkor kell önostorozásba kezdeni és teljes kudarcként megélni - sokkal inkább tanulni és fejlődni kell általa, hogy így magunk is többé válhassunk.
Ebben a könyvben azok a gondolatok a leghangosabbak, amelyek nem kerültek leírásra. Az olvasó a felvezetést követően, már első perctől kezdve magára húzza a leírtakat, a saját életéhez és tapasztalataihoz igazítva engedi, hogy kitöltse bensőjét a megszerzett tudás. A szerzői megfogalmazás pehelysúlyú, mégis húsbavágó. A gondolatok nem kerültek tartalmas kifejtésre, a maga egyszerűségében kerültek végül papírra, de pont ez adja meg a hangulatát: úgy maradhat könnyed és finomlelkületű, hogy közben erős értékkel rendelkezve formálja az olvasó tudatát.
A történet végkifejlete lehet, hogy nem az, amit az olvasó vár; engem legalábbis meglepett, mert a szokásos keretek között gondolkodtam. (Pedig tudhattam volna, hogy James Norbury esetén semmi sem a megszokott.) Ez számomra még inkább hozzáadott a regény értékéhez, mert még azon a ponton is képes volt meleg lelkülettel tanítani, ahol már azt hittem, csak a lezárás visszacsengő hangjai érhetőek el. Minden esetre a befejezés feltette az i-re a pontot, mintegy summázva hozott példát a korábban leírtakra. Nem is lehetett volna ennél tökéletesebb a lezárás, teljesen megdobogtatta a szívem és elcsendesítette a lelkem.
James Norbury könyveiben azt szeretem leginkább, hogy mindenkit megszólít, az egészen kicsiktől kezdve, kortalanul, bárkit. A legkisebbeket az illusztráció ragadja meg és egy aranyos állatos sztorit látnak benne csak, míg a korral előre egyre nagyobb jelentésréteggel gazdagodik a kép. Számomra ez a könyv rengeteget jelentett. Olyan gondolatokat mondott ki, amelyekre nagy szükségem volt. Elgondolkodtatott, magával ragadott, volt olyan oldal, amit helyből többször is elolvastam. Sok mindent viszek magammal belőle és jó érzéssel tölt el, hogyha az emlék időközben megfakulna, bármikor fel tudom eleveníteni: csak lekapom a polcról, beleolvasok, esetleg elejétől a végéig gyors átolvasom vagy leülök és időt szánok rá újfent, hogy újra megtalálhassam a saját utamat, amit a Hold fénye ragyog be.
Szereplők: A karakterekről vajmi kevés derül ki, de az olvasó még is úgy érzi, hogy mindig is ismerte őket. Mindenki életében van egy bölcs Farkas és ha még nincs, akkor lesz, egy Amaya. Csak tudni kell felismerni és értékelni.
Történet: Jelen könyv esetén beszélhetünk történetről, amelyben egy kiskutya és egy öreg farkas vágnak neki az ismeretlennek annak reményében, hogy egyszer csak megtalálják Amaya szüleit, akitől egy nagy hóviharban szakadt el. Útjuk során sok kalandot élnek át.
Nyelvezet: Végtelenül egyszerűen megfogalmazott, tűpontos gondolatok jellemzik, ahol egyetlen kötőszó sem felesleges. Hihetetlen, hogy ennyire kevés helyen ilyen nagyot lehet alkotni.
Besorolás: Filozófia.
Esztétika: A szerző saját illusztrációval gazdagította a történetét, így nem csak a tartalomban, hanem az oldalakon található skiccekbe is mélységesen elsüllyedhet az olvasó. A közelibb, részletesebb ábrázolásoknál hosszabb ideig leragadtam, de a távoli rajzok is szemet gyönyörködtetőek. Maximálisan megérdemli a keménytáblás kivitelt, ami még inkább emel a minőségi érzésen.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Azok a legjobb utazások, amelyeket másokkal együtt teszünk meg."
"– […] Néha csak a másik jelenléte enged ragyogni bennünket. Ha ezt megjegyzed, Amaya, segíthet, hogy sose bánkódj, amikor más valaki gyarapszik, hanem üdvözöld, és örülj neki. Lehet, hogy éppen valaki másnak a képességére van szükségünk ahhoz, hogy a sajátunk is kibontakozzon."
"[…] amikor úgy látszik, hogy minden széthullik, és úgy érzed, eltévedtél, akkor csak meríts egy kis hitet, maradj erős, keress tovább, és talán újra rátalálsz az utadra."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése