VENI, VIDI, SOLVI.
JÖTTEM, LÁTTAM, MEGOLDOTTAM.
Claytont születése után a Rejtvénykészítők Társaságának küszöbén hagyják egy kalapdobozban. A kisfiú, akit a különc rejtvénykészítők korosodó csoportja magához vesz, és saját gyermekeként nevel fel, mit sem sejt a származásáról, és a társaság tagjai számára is ő lesz az egyetlen megoldatlan feladvány.
Amikor Pippa Allsbrook, Clayton fogadott édesanyja és a társaság alapító-elnöke elhuny, egy utolsó rejtvényt hagy örökül a fiúra, amelyből fény derülhet minden titokra. A kalandos utazás azonban nemcsak a múltra ad válaszokat, hanem a jövőre is, és fenekestül felforgatja Clayton és a fogadott családja életét is.
A Rejtvénykészítők Társasága szívhez szóló történet a szeretetről és a családról, valamint arról, mit jelent szövetségeseket találni az életben – kortól függetlenül.
Samuel Burr A rejtvénykészítők társasága című könyve csendesen jelent meg tavaly ősszel. Nem nagyon jött velem szembe egyik felületen sem mindaddig, míg ProKontra Zsófi el nem olvasta. Nagyon jó véleménnyel volt erről a kötetről, ezért én jó gyerek üzemmódba kapcsolva fel is vettem a kötetet várólistára, ahol nem sokáig csücsült, ugyanis ez lett végül a 2024-es évem egyik zárókötete. A karácsonyi lakomától eltelve, a kanapén takaróba burkolva, pont egy ilyen hangulatú történetre volt szükségem: egy kicsit csendesebb, de érdekes sztorira, amibe felszínesen bele tudok magam is folyni.
Ha különleges megjelenésű könyvet keres az ember, akkor e regény fölött semmiképp nem szabad a tekintetének tovasiklania. Nem csak élfestéssel lehet egy regényt széppé varázsolni, hanem egyéb játékos módokon is, mint a mostani esetben is. A borítón található egy kirakó alakú kivágás, amely alatt már felsejlik a belső borító. Ezen a lapon találhatóak meg az ajánlások, valamint egy kedvcsináló mondat, ami megfelelően bemutatja a tartalom általános hangulatát. A varázslat itt még nem ér véget, ugyanis a könyv hű a tematikához, ezért a lapokon több helyen is megoldásra váró feladványokra bukkan az olvasó. A fejezetek címében például gyakran keresztrejtvény sorok találhatóak, amelyeknek, ha fejtegetése nem megy, vagy nincs kedv hozzá, akkor sincs gond, mert pár oldalon belül felfedésre kerül a meghatározás. Ennek módja mindig megmosolyogtatott, ugyanis a szerző aktívan a történet részévé tette a szavakat, kiemelte és többletjelentéssel látta el a cselekmény szempontjából; ennek köszönhetően pedig a teljes sztori felfűzhető a legvégén kibontakozó játékra. Tehát kissé habókos, de jól kifundált könyvecske ez.
A történetbe egy örömteli pillanatban csatlakozik be az olvasó, mikor Pippa megtalálja az apró csecsemőt a küszöbön, akit befogad és a közösség együttes erővel neveli fel a fiúcskát. Ez egy, a múltból kiragadott pillanat, amely után máris egy szomorúbb jelenet következik: jó pár évvel később, az említett hölgy virrasztásánál találjuk magunkat, ahol Clayton a nyitott koporsó mellett próbálja összeszedni széthullott darabjait. A szeretett nő elvesztésével felgerjed benne a vágy, hogy felfedje a saját nagy rejtélyét: kik az igazi szülei és hogy került sok évvel ezelőtt egy kalapdobozban arra a küszöbre? Pippa számított rá, hogy előbb vagy utóbb el fog jönni ez a pillanat a fiú életében, ezért hagyott neki egy sor rejtvényt, aminek a legvégén nem csak a múltja egy szeletét ismerheti meg, hanem a jövőbeni helyére vonatkozólag is információval gazdagodik. Clayton hiába nőtt fel úgy, hogy csupa rejtvénykészítő vette körül, sosem számított kiemelkedően tehetségesnek ezen a területen ám most muszáj minden erejét lantba vetnie, ha fel akarja fedni élete titkát.
A történet két idősíkon kerül bemutatásra. Egyfelől a szerző bemutatja a jelenkori eseményeket, hogy Clayton milyen úton-módon jut el a kívánt tudáshoz, valamint milyen nehézségekkel és meglepetésekkel szembesül az útja során. Egy sor nagy felfedezést tesz, amelyet kellő alázatossággal tud fogadni. A másik szálon pedig bemutatja a múltat, az első üléstől kezdve, egészen Clayton felbukkanásáig, kiragadva a főbb eseményeket. Ezen szakaszban kerül bemutatásra Poppy és a társaság többi tagja, valamint az, hogy mi kellett ahhoz, hogy a jelenben tapasztalt biztonságos közeg kialakuljon. Egy vállalkozás megszületése sosem egyszerű, de ha olyan korszakalkotó és egyedi sémára épül, mint a rejtvénykészítők társasága, akkor sokkal több feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy tartósan működőképes legyen. Poppy álmának megvalósulása és testet öltése szép és motiváló. Kifejezetten szimpatikus volt a számomra, hogy a nő karaktere nem fedhetetlen, a szerző nem rejtegette a hibáit és erre építve engedett bizonyos szintű elbukást is. Csodás volt látni, hogy egy csapat egymástól különböző ember miként tud valódi közösséget alkotni a közös cél érdekében. Nyilvánvaló, hogy ehhez szükségeltetik nem kevés jóindulat és egymással nagyrészben kompatibilis jellem, de a szerző mindvégig törekedett arra, hogy ettől még a személyes értékrendek különbözőssége se sérüljön.
Eleinte a múlt jóval nagyobb fajsúllyal jelenik meg a lapokon, de idővel a dinamika változik és a jelenkori események nyernek tért. Clayton valódi útra kelésétől kezdve a történet új színt kap. A rejtvény fejtegetésével és a keresgélés során megtapasztalt új ismeretekkel felvértezve a szemünk előtt zajlik le a valódi változás. Ez a folyamat egyszerre üdítő és pihentető. Lehet, hogy ez már a korral jár, de boldogsággal tölt el, mikor látom, hogyan nyílik ki a világ egy olyan fiatal számára, aki eddig burokban tengette mindennapjait és csupán azért volt kiegyensúlyozott és elégedett, mert nem volt tisztában azzal, hogy az élet egyéb lehetőségeket is kínál a részére. Ugyanakkor pont a közösségi létezés miatt számomra hiteltelenné vált a fiú karaktere oly értelembe, hogy a szerző szinte figyelmen kívül hagyta a gyászt, amit Pippa elvesztése vont maga után. Nem létezik olyan nagy küldetéstudat, amely teljesen el tudja vonni a figyelmet a fájdalomról, sőt, hiába bizonygatta többször is, számomra érzéketlenségnek hatott, hogy Pippa halálos ágya mellett firtatja a kérdést, mégis kik az igazi szülei. Valószínűleg az emiatt érzett neheztelésemnek köszönhető, hogy a regény eleinte nem tudta lekötni kellőképp a figyelmem. Az első nagyobb lélegzetvételnyi rész döcögős volt, kényszerítenem kellett magam a könyv forgatására, ám minél inkább megkedveltem Claytont, annál könnyebbé vált a folyamat.
Megértem, hogy a szerző miért rakott ezen történetbe is egy apró romantikus bimbózási lehetőséget, hiszen az élet szerves része, hogy megtaláljuk azt a személyt, aki mellett kellőképp ki tudunk teljesedni. Clayton esetén ez fokozottan igaz, ám az ábrázolásmód számomra nem volt megfelelő. A beállítottság felhasználását jelen esetben hatásvadásznak éreztem, ami leginkább a kezdeti elszeparálás alátámasztásaként használt csupán a szerző és mivel egyszer csak derült égből lepottyantva közli, előzetes fontosság vagy utalás nélkül, így elvesztette a súlyát. Egy csipetnyit visszavetette a kedvem a végjáték előtt, de kárpótolt a felfestett szituációk kedvessége.
A megoldásra már magam is meglehetősen érdeklődő volt a tekintetben, hogy kik Clayton szülei, s bár a sejtésem végül beigazolódott, ez nem csökkentette a regény végső hatását. Se több, se kevesebb nem volt benne, mint amire számítottam, így véleményem szerint megfelelő módon zárta le a sztorit.
A rejtvénykészítők társasága című könyv a maga módján különleges. Egy igazi kanapéba süppedős olvasmány, amely mindvégig megmarad egyfajta kellemes, felszínes irányvonalon. Bár eleinte a rejtély ragadta meg a figyelmem, végül a megfejtésig elvezető út volt az, ami számomra a központi értéket képviselte – pont úgy, ahogy Pippa is remélte. Hiszen pont azon célzattal hozta létre ezt az utolsó játékot, hogy a fogadott fia ne csak válaszokat kapjon, hanem nyitottabb és befogadóbb legyen; hogy szerezzen egy szeletet az élet tortájából. Szerettem a lelki utat, amit Clayton végigjárt. A könyv felépítését pedig imádtam. Játékos és vidám történet, amely baráti ölelésbe vonta a lelkem.
Szereplők: A regényben megjelenő karakterek jól elkülöníthetőek egymástól. Bár a társaság közepes méretű, mindannyian egyediek és szerethetőek.
Történet: A történet egy olyan társaságról szól, amelynek tagjait a közös szenvedély hozza össze és a bajtársiasság elvein szárnyalva alakulnak át végül egy nagy családdá, amelynek legfiatalabb tagja a saját születési körülményeinek feltárása során fedezi fel, mit jelent az élet.
Nyelvezet: Egyszerű és kézenfekvő, könnyen és gördülékenyen olvasható.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A külső megjelenés szolidan különleges. Szeretem az egyedi megoldásait, mind a borítón, mind a belső íveken. Felvillanyozó élménnyel szolgált.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Ha a labirintusok megtanítottak valamire, Pip, akkor az az, hogy az életben nem csak egy út létezik, amely elvisz a célig.
– Akkor hát nincs ösvény, amely a boldogsághoz vezet?
– Hát persze hogy nincs – felelte. – Erre vannak az útvesztők."" – Több mint elég időd van arra, hogy megkapd az élettől, amit szeretnél, fiatalember. Hogy megtaláld önmagad."
A könyv adatai:
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés ideje: 2024. szeptember 20.
Terjedelem: 408 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése