A Nyugalom és a Zen – Az egyszerű élet művészete című bestsellerek szerzője
Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat.
A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit.
Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra.
2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz.
15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál.
19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást.
40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihajítod azokat, hanem hogy szabadon engeded.
75. számú tanítás: Nappali fénynél hozd meg a döntéseket. Ne kapkodj.
90. számú tanítás: Lassíts le, többször tarts szünetet.
Ezek a tanácsok oldják a feszültséget, módot adnak arra, hogy az ember visszaszerezze az irányítást az élete fölött, és nyugodtabb, kielégítőbb kedélyállapotba kerüljön.
Túl sok minden nehezedik rád? Lépj egyet hátra, ne szolgáltasd ki magad az élet követelőző momentumainak. Szabadítsd fel a kapacitásaidat olyasmik számára, amik tényleg fontosak neked.
Mindig rendelkezésedre áll az a választás, hogy nem avatkozol be. Egyszerűen hagyod a dolgokat, hadd történjenek meg.
Ezeknek a praktikus tanácsoknak a birtokában az ember képessé válik arra, hogy felhagyjon a hiábavaló erőfeszítésekkel. Ezáltal kielégítőbbé válik az élete, higgadtabbá a szelleme, és könnyebben tud összpontosítani.
A 2024-es év utolsó olvasmányának egy olyan kötetet választottam, amely megfelelő felkészülést biztosíthat a jövő évi tervekre nézve. Bár nem vagyok az a nagy fogadalomtevő, de év végén szeretek kicsit magamba nézni, újra átgondolni a nagyobb volumenű eseményeket és az általuk kiváltott érzéseket, majd megfogalmazni néhány dolgot, amin változtatva önmagam egy jobb verziójává válhatok. Világ életemben az a fajta ember voltam, aki az őt ért sérelmeket hosszan dédelgeti, amivel tisztában vagyok, hogy nem túl jó jellemvonás. Amikor megjelent Shunmyo Masuno Hogyan engedd el, ami nem fontos című könyve, megszólított és csak remélni tudtam, hogy a benne leírtak személyiségfejlesztő hatást fognak rám gyakorolni.
A könyv külső megjelenése roppant esztétikus. A keménytáblás kivitel nagyban hozzájárul a minőséi kiadvány imázshoz. A lapok az átlagosnál vastagabbak és a belső elrendezés is abszolút tudatosságra vall. Ez a kötet kívül-belül gyönyörű, látszik, hogy gondos kezek formálták. Tartalom szempontjából 99 tézis található benne, melyek mellett minden esetben található egy egyoldalas kifejtés. Ez lehet példa, vagy a szerző általi konkretizálás, miként érti az általa megfogalmazottakat. A magvas kijelentések oldalanként változó, egyszerű és letisztult keretben került megjelenítésre. Ezek a díszes oldalak nem hozzák a szerző korábbi könyveiben megszokott illusztrációs irányvonalat, de véleményem szerint a jelenlegi tartalomhoz tökéletesen illeszkedik. Az iránymutatások öt nagy csoportba lettek besorolva, így a könyv a következő témák esetén nyújt segítséget: kapcsolati távolságtartás, a szorongás és türelmetlenség feloldása, gyakorlatok a felőrlődés ellen, az önreflexió általi túlgondolás minimalizálása és javaslatok a kényelmes élethez.
A 99 darab megfogalmazott bölcsesség az élet valamennyi társas kapcsolatára vonatkozó területet lefedi, de túlnyomó részben a munkahelyi szituációk kezelését célozza meg. Többnyire praktikus tanácsokkal vértezi fel az olvasót, amelyeknek megfelelő átgondolása következtében tudatosan tudja kezelni a mindennapokból fakadó stresszt és konfrontációs alapokat, így tehermentesítve az elméjét és lelkét egyaránt. Én úgy gondolom, hogy a feltüntetett konklúziók valóban hasznosak lehetnek, ha az ember be tudja ültetni a saját gondolkodásába, ám a folyamat mikéntjére nagyon kevés esetben tért ki. Nyilvánvaló, hogy ez a könyv gondolatébresztésre és a változásra való nyitottság kifejlesztésére szolgál, többre nem hivatott, ám néhány esetben úgy éreztem, hogy a segítő kéz, amely a gyakorlatba való átültetésnél lenne szükséges, hiányzik. Körülöttem csak légüres tér leledzik, amelyben csupán csak az elveszettségem érzése erősödik.
Nyilvánvaló, hogy a kötetben fellelhető tanácsok nem fognak maradéktalanul hasznosnak bizonyulni. Minden ember más és más személyiséggel rendelkezik, a problémáik is különböző forrásokból fakadnak. Ami az egyiknek hasznos, az lehet, hogy másnak nem releváns. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen pont ettől vagyunk változatosak. Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenki megtalálhatja ebben a könyvben azt a tanácsot, amire most leginkább szüksége van. Lehet, hogy már valahol mélyen ő maga is tisztában volt vele, de lehet, hogy pont egy alázatos szembesítésre van ahhoz szüksége, hogy végre foglalkozni merjen vele.
A legtöbb tanácsot akkor is hasznosnak tartottam, hogyha éppen a saját élethelyzetemre nem tudtam ráhúzni, ám azért akadt néhány, amely esetén elgondolkodtam a szerző társadalomhoz fűződő viszonyáról. Nyilvánvaló, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha az ember csak azokat a kapcsolatokat tartaná fent és fektetne bele energiát, amely a részére is kedvező, fejlesztő hatással bír, s hogy ehhez mindössze maroknyi személy jelenléte elég, de én azért ezt egy kicsit finomítanám. Minden ember többféle térsasági körrel rendelkezik és véleményem szerint ezeket kell megtanulni megfelelően priorizálni. Nem kell leépíteni egy-egy kapcsolatot csak azért, mert már az előre meghatározott darabszámon túllépne, hanem azt kell mérlegelni, hogy az adott kötődés milyen fokozattal rendelkezik, s ez alapján monitorozás alá vetni, hogy a bele fektetett energia mennyisége megfelelő-e. Sokszor éreztem úgy, hogy a szerző inkább introventált személyiségjegyekkel rendelkezik, s a gondolatait ezen irányvonalon képviseli. Ezzel nem lenne gond, de el kell ismerni, hogy egy extroventáltak számára így a tanácsok még inkább megfontolandók, mennyire húzható rá a saját igényükre.
Az év bármely napján érdemes kicsit megállni és górcső alá venni a saját érzéseinket, feltérképezni a belső szorongások forrását és megfelelő önreflexióval szemlélni életünk eseményeit, de talán ez az év elején mindinkább kézenfekvő. Januárban még sokakban ott ég a változtatás iránti vágy, amelyet érdemes meglovagolni úgy, hogy ne vigyük túlzásba se, hiszen, ha túlzott lánggal ég, hamar el is alszik. Shunmyo Masuno Hogyan engedd el, ami nem fontos című könyve ebben a folyamatban baráti kezet nyújt. Nem tolakodó, de határozott, így a könyvforgató segítségére tud lenni. Hangoztatja, hogy a változás mindig egy folyamat része, amelyet apró lépésekre lebontva lehet tartósan beépíteni az életünkbe. Számomra hasznos olvasmány volt, több gondolatát is szeretném beépíteni a hétköznapjaimba, hogy kisebb legyen a vállamra nehezedő súly; mert olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy jó nagy részét bizony én pakoltam rá magamra. Tehát most igyekszem az elengedésre összpontosítani, s megtalálni a megvalósításhoz vezető ösvényt.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"A szavak fontosak. Válogasd meg őket. A bölcsek így tesznek."
"Egyetlen embert tudsz befolyásolni, önmagadat"
"Az egyedül töltött idő létfontosságú. Szükséged van egyedüllétre, hogy át tudd gondolni, hol tartasz, és merre tovább, hogy megkérdőjelezd a viselkedésedet, megvizsgáld a világ történéseit s hogy ezek milyen hatással vannak rád…"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése