Gareth Rubin könyve olyan, mint a homokóra, azaz a fejéről a talpára állítható, vagy – ha úgy tetszik – a talpáról a fejére.
Tulajdonképpen két, egymás mögé fűzött könyvet tart a kezében az olvasó, és mihelyt az egyik végére ér, elég megfordítania a kötetet, már kezdheti is a második történetet. Bármelyik irányból nekifuthat az olvasásnak, a két „fél” könyv önállóan is élvezhető, ám a bennük foglalt rejtély megfejtése csak mindkét sztori ismeretében válik tökéletesen érthetővé.
A könyvnek ez a fele az 1880-as évek Angliájának a Sir Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes-történeteiből ismerős, sejtelmes és borzongató világába kalauzolja az olvasót. Simeon, a fiatal orvos odahagyja a kolerajárványtól sújtott Londont, és zord apja utasítását követve Essexbe utazik, hogy egy ott élő, távoli rokonát ápolja, ám ahelyett, hogy sikerülne őt meggyógyítania, a családi titkok egyre nyomasztóbb és fenyegetőbb útvesztőjében találja magát.
A történetről:
Tête-bêche, avagy fejtől farokig. Nem csalás, nem ámítás, ez egy irodalmi kategória. Olyan könyveket foglal magába, amik igazából két történetből állnak, fordítva összekötve, így a regényt két irányból kell olvasni. Külön-külön is értelmezhető a történet, de együtt adnak ki valami nagyot.
Gareth Rubin Homokóra című kötete volt az első olvasmányom ebből a kategóriából, de biztosan nem az utolsó. A könyv egyik felében az 1881-es évben Londonban járunk, míg a másik végén 1939-es Los Angeles bukkan fel a lapokon. Én úgy döntöttem, kronológiai sorrendben haladva ismerkedem meg a tartalommal. Utólag azt mondom, hogy ez volt a helyes döntés, mert bár mindkét történet önállóan olvasható és élvezhető, szerintem a belső tartalom miatt úgy tudja a maximális élvezeti faktort biztosítani.
A múltban bemutatkozik egy család, aki a kies területen fekvő Homokóra Házban él, amely “gonosz és ártalmas” a köznépi ítélet szerint. A hírneve alapjául megannyi megrázó események szolgál, melyek a jelenben is folytatódnak: Simeon megrázó családi titkokat fed fel, amelyek mindvégig borzongatják az olvasó képzeletét. Az utolsó szóig fenntartja a feszültséget.
A könyvet megfordítva, 58 évvel később bemutatkozik Ken, aki a kormányzó családjának életébe csöppen bele akaratlanul. A tragédiák sorozata itt is megjelenik, az útvonal hasonló a másik történethez, de ez semmit nem von le az értékéből, sőt, még inkább hozzáad. Az összefüggések nagy részét előre látva sem idejekorán kitalálható a végkifejlet. Letehetetlen, egy ültő helyben olvasós!
Mindkét oldalt élvezettel forgattam, nem is tudnám megmondani, melyik tetszett jobban, de az fix, hogy leginkább a kettő között fennálló kapcsolat volt, ami lenyűgözött, valamint az általános hangulat, amit magából árasztott. Hidegvérrel megalkotott, a realitás talaján mozgó krimi, amely nem hagy nyugodni mindaddig, míg a teljes képet nem látod.
Szempontok:
Szereplők: Mind a két történet szereplői megmozgattak. Voltak, akiket kedveltem, másokkal kevésbé szimpatizáltam, de kevés karakter maradt idegen a számomra. Minden lépésüket nagyító alatt figyeltem, kíváncsian arra, mit fognak cselekedni.
Történet: Mind a két történet izgalmas és letehetetlen. Tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy érdemes a múltbéli sztorival kezdeni, mert úgy élhető át a maximális hűha-faktor, valamint sokkal több dolog válik hamarabb közérthetővé. A jelenkori szál inkább a régmúlt világ kibővítésére és felülírására szolgál. Fordítva szerintem kevésbé éri el a kívánt hatást.
Nyelvezet: Egyszerű fogalmazásmód jellemzi. A mondatok közérthetőek, de nem túl rövidek. Tájleírás pont megfelelő mennyiségű ahhoz, hogy az ember el tudja képzelni a környezetet, de nem túl sok, hogy egyáltalán észlelje a leírásokat. Párbeszédek aránya megfelelő, tartalom szempontjából sok helyen humoros, amely által a feszültség pillanatnyilag oldódik.
Besorolás: Kortárs szépirodalom, krimi.
Esztétika: Gyönyörű és igényes kiadvány. A fordítós megoldás fantasztikus. A belső grafika kifinomult, egyszerű, de pont emiatt letisztult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése