Orion és én egykor szeretők voltunk. Aztán a démonherceg összetörte a szívem. A Tövisek városából a halandók világába száműzött.
Most az a tervem, hogy visszavágok neki ezért, és mintegy mellékesen a világot is megmentem. Orion ugyanis bosszút akar állni az összes halandón, de ha ellopom a koronáját, akkor elejét vehetem a vérontásnak. Ehhez pedig le kell győznöm egy sor próbatételen, hogy bebizonyítsam, az istenek engem akarnak királynőnek.
Orion azonban a jelek szerint eltökélte, hogy levesz a lábamról bocsánatkéréseivel és érzéki vonzerejével. És nagyon nehezemre esik ellenállni neki. A Tövisek városában soha semmi nem az, aminek látszik, és az a legfontosabb próbatétel, hogy rájövök-e, kiben bízhatok. Mert, ha tévedek, akkor ezrek vére fog a kezemhez tapadni.
Kezeket a magasba, ki várta még oly türelmetlenül a Démonkirálynő próbái sorozat zárókötetét, mint én?
Tavaly ilyenkor még a sorozat létezéséről sem tudtam, most pedig már elolvastam a zárókötetet is. Azért ilyenkor vastapssal jutalmazom a kiadót, főleg, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a gyorsaság nem ment a minőség rovására.
A második rész lezárása elég erős lett és abszolút meghatározta a folytatás irányvonalát. Rowan nem adja fel a koronáért folytatott harcot és továbbra sem ért egyet azzal, hogy az emberek meggyilkolása lenne a megoldás egy régi fájdalom befoltozására. Felveszi a kesztyűt Orionnal szemben és a sarkára állva száll ringbe. Még akkor is, ha ehhez a saját érzéseit félre kell pakolnia.
A kihívások, amik megjelennek a lapokon érdekesek, de a keretezés valahogy kezdetleges volt. Nem teljesen tudtam átérezni a súlyát, de őszintén? Nem a trónért folytatott küzdelem miatt szerettem meg annyira ezt a sorozatot, hanem a két főszereplő miatt, ők pedig nem okoztak csalódást. Rowan erős karakter. Közel sem tökéletes, bizonyos tekintetben egyenesen mániákus, de kitartó és emiatt igencsak szerethető. Orion kicsit más besorolás alá esik. Az első részben pont a jelleme volt az, ami megragadott, ám ahogy egyre több mindent felfed magából kiderül, hogy a kemény héj alatt egy igencsak sok sebből vérző, érző lélek található. Egy bizonyos részem sajnálta, hogy a macsó csávó odavan, de a múltját figyelembe véve, nem sajnálom tőle a lelki megerősítést.
Bár a sztori nem úgy záródott, mint amire számítottam, azért nem mondanám, hogy ne élveztem volna ezt a részt is forgatni. A középső könyv a kedvencem, de a Kígyók udvarának is megvan a maga varázsa. Humorból most sincs híján, fordulatokkal is tömve van, szóval panaszra ok nem lehet.
A démonkirálynő próbái belevaló sorozat, nem bánja meg, aki forgatja.
Szempontok szerint:
Szereplők: Rowan abszolút top karakter nálam. Kellőképp talpraesett, okos és tanulékony. Nem fél bevallani, ha valamit nem ismer. Mer segítséget kérni. Egy bizonyos szintig az érzelmei irányítják, de tudja, hol kell meghúznia a határt. A maga tökéletlen módja miatt válik tökéletes főszereplővé. Orion viszont abszolút ellágyult, oda lett a karizmája. Félre értés ne essék, nem az a problémám, hogy lélektani szintre emelte a szerző a karakterét, hanem az, ahogy tette. Szinte az első perctől kezdve elmondható, hogy lemondott a trónigényéről és bármit Rowan lábai elé fektetne. Ezzel a viselkedéssel pedig úgy érzem, hogy meghazudtolja a korábbi két rész eseményeit, egyik pillanatról a másikra elveti azokat az okokat, amik eddig a létét jelentették.
Történet: Alapjáraton azt mondom, hogyha a teljes trilógiát egyben szemlélem, akkor rendben volt, ám az utolsó résztől, mint különálló egységtől, többet vártam volna. Bár voltak váratlan helyzetek, a vége kiszámítható és túl egyszerűen megoldott lett. A trónért folytatott küzdelem valójában egyoldalú volt, amit igazán sajnáltam, mert ezáltal a világképzés lényegi részét nyomták le. De még ezek mellett is azt mondom, hogy jó volt, vitt magával. S még egy gondolat: sose hittem volna, hogy ezt mondom, de belefért volna kicsivel több felnőtt jelenet is.
Nyelvezet: Gördülékeny és fiatalos stílusban megalkotott. A kifejtések nem a szerző asztalata, így mindvégig lendületes marad. Humorból nincs hiány, konkrétan volt olyan oldalt, amit egy az egyben kiidéznék, annyira nevettem rajta.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító meseszép, tökéletesen illeszkedik a korábbi kötetekhez. A cím jól illik a sztorihoz. A könyv ruganyos, könnyű forgatni.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"Senki ne gondolja, hogy hős vagyok. De az egész világot hajlandó lennék elpusztítani, hogy megmentsem azt, akit a legjobban szeretek."
"– Te az én Fényhozóm vagy… a tündöklő, aki az árnyékok közé zuhant."
A könyv adatai:
Kiadó: Anassa kiadó
Megjelenés ideje: 2025. március 21.
Terjedelem: 320 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése