ve-nek jó élete van. Mindennap csókkal ébreszti a férjét, Nathanielt, és elindul matematikát tanítani a helyi középiskolába. Minden úgy van, ahogy lennie kell. Leszámítva azt, hogy…
Tavaly a Caseham Gimnáziumban botrány tört ki, miután elterjedt a híre annak, hogy egy tanár és egy diák között viszony alakult ki. Állítólag Addie Severson ez a tanuló. Eve azonban tudja, hogy a pletykák mögött sokkal több van, mint amennyi látszik.
Addie-ben nem lehet megbízni. Hazudik. Bántja az embereket. Életeket tesz tönkre. Legalábbis mindenki ezt állítja róla.
De senki sem ismeri az igazi Addie-t. Senki sem ismeri a titkokat, amelyekkel tönkre lehetne őt tenni. És azt sem tudják, bármit képes lenne megtenni azért, hogy ezeket a titkokat örökre megőrizze magának…
A tanár volt az első Freida McFadden könyvem, de biztosan nem az utolsó! Te jó ég, az állam a kanapé alá gurult és azóta se találom!
Klasszikus alapokra épülő történetről beszélhetünk: Eve középiskolai tanár, Addie pedig az egyik diákja, aki a korábbi évben bajba keveredett és miatta egy tanár elvesztette az állását. Sokmindenről pusmognak a népek, de a valódi igazságot senki sem akarja meghallani, mert az unalmas lenne. Mindenesetre Addie így elég nagy hátrányból indul, kiközösítik, bántják és már alig marad bármi öröme az életben, mikor az irodalomtanára felfigyel rá és a költői vénája miatt lehetőséget ad neki. Ez a felszín, de ami alatta forrong... na az már valami.
Eleinte egy érdekes és könnyen olvasható, de feledhető történetnek tartottam. Már épp meg is jegyeztem, hogy ahhoz képest, mennyien rajonganak a szerzőért, túlságosan általános, amikor elkezdtek apró kis bombák potyogni az égből. Egyre több minden derül ki a lapokon, ami a figyelmet mindinkább megragadja, de azért nem viszi túlzásba, mert jó néhány dolog túlságosan is világos, így amikor kiderül, nem okoz meglepetést. Már éppen belesüppedtem volna ebbe az érzésbe, hogy jó-jó, de nem kiemelkedő, mikor a szerző még egy utolsó szálat meghúzott és ezzel úgy meglepett, hogy csak hápogni tudtam.
A regény komoly témákra hívja fel a figyelmet. Az iskolai bullying és annak a közösségre, valamint az egyénre gyakorolt hatásai kiviláglanak a lapokról. Megrázó, hogy a bántalmazó nem mer szólni, mert tart a következményektől, hogy ezzel csak olajat öntene a tűzre. Emellett pedig a szexuális abúzus kézzelfoghatósága is megrázó. Nehéz belegondolni, mekkora veszély fenyegetheti a gyerekeket még akkor is, amikor azt hisszük, biztonságos közegbe vannak.
Lehet, hogy a megszokottnál később kezdtem kapcsolódni a sztorival, de a végére a bőröm alá férkőzött. Freida McFadden a mindennapok általánossága mögé bújva robbantja fel az általa megteremtett világot.
Szempontok:
Szereplők: Érdekes, hogy egyik karakterhez sem tudtam kötődni, még olyan szinten sem, hogy mondjuk roppant nagy ellenérzést váltott volna ki belőlem. Semleges maradtam velük szemben, de jelen esetben ezt nem rónám fel hátránynak, mert így a háttérből popcornnal a kézben élveztem a balul elsült eseményeket, ahelyett, hogy lelkileg is bevonódtam volna.
Történet: A sztori alapja végtelenül egyszerű és egyértelmű, amely már a könyv közepére azt eredményezi, hogy az olvasó több nagyobb csavarra is minden gond nélkül rájön, mert máshogy nem is lehet. Ezen sejtései be is igazolódnak, ám azért Freida McFadden gondoskodott épp elég meglepő fordulatról még, hogy a regénye maximálisan élvezhető maradjon. A lapokon megjelenő témákba nem megy bele túlzottan, mert annak következtében a történet dinamikussága csökkenne, de épp elegendőt ad át belőle, hogy a könyvet forgató (főként szülők) elborzadjon.
Nyelvezet: A nyelvezet borzasztóan egyszerű, főleg, amikor Addie oldaláról szemléli az olvasó az eseményeket. A szerző a karakterek korához igazította a tartalmat.
Besorolás: Szórakoztató irodalom, pszichothriller
Esztétika: Na most bajban vagyok, mert első látásra azt mondtam, hogy tök okés ez a könyv, de aztán szembesültem azzal, hogy a General Press kiadó Katerina Diamond A tanár című könyvét majdhogynem ugyanezzel a borítóval hozta ki évekkel ezelőtt, sőt, még a kedvcsináló ajánló is az elején, majdhogynem szóról szóra egyezik. Ez már túl sok hasonlóság, ami véleményem szerint nem túl korrekt, még annak ellenére is, hogy tisztában vagyok vele, a külföldi borítóterv is pont ilyen volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése