Néha elég egy szikra, hogy lángba borítsa a világot
A törvény értelmében a városok és a falvak az emberekhez tartoznak, míg az erdő a mágikus lények otthona. A félvér Sintha egyik világhoz sem tartozik, ezért mindkét oldal bizalmatlanságával számolnia kell. Ő azonban fittyet hány a szigorú békemegállapodásra, és a saját, nem mindig törvényes útját járja. Ám ez cseppet sem veszélytelen, mert a vakarok sötét népe kíméletlenül őrködik a törvények betartása felett.
Egy hatalmas hóvihar miatt Sin kénytelen egy fogadóban oltalmat keresni. Míg igyekszik észrevétlen maradni, azzal szembesül, hogy éppen egy gyilkossági ügy kivizsgálása zajlik, amit nem más vezet, mint a vakarok rettegett vezére, Arezander, akinek azonnal felkelti a figyelmét a furcsa idegen. Sin csapdába került…
Julia Dippel, az elsöprő sikerű Izara-sorozat szerzőjének legújabb fantasyciklusa, A naptűz balladája egy különleges lényekkel, veszélyes intrikákkal és perzselő szerelemmel teli lenyűgöző világba kalauzolja az olvasót.
Kívül-belül igényes megjelenés jellemi Julia Dippel legújabb történetét. A szép és részleteiben is pontos külső pedig egy izgalmas történetet foglal magába, amit, ha le kellett tennem, fizikai fájdalmat éreztem.
Julia Dippel világában újszerű lények jelennek meg a lapokon, akikkel még alig-alig vagy egyáltalán nem találkozhattunk más történetekben. A regény főhőse Sintha, aki félvér mivolta miatt a társadalom peremére szorul, ezért lényét elrejti a mindennapok során a túlélés reményében. Jól megy neki a rejtőzködés mindaddig, míg egy hóvihar össze nem zárja egy vegyes csoportba, ahol a királynő énekesétől egészen a halálhozó Vakárokig mindenki megtalálható. Az életben maradás reményéért olyan dolgokra kényszerül, amelyek korábban szöges ellentéttel álltak a normáival. Ez által pedig olyan összefüggésekkel szembesül, amelyek nem csak a köröttes térben kavarnak port, hanem az egész társadalomban, s legfőképp a lány lelkében.
Te jó ég, én ebbe a sztoriba fejjel előre belezuhantam! A kezdeti világfelépítés során még csak tartózkodó figyelemmel szemléltem az eseményeket, de a fogadóban tett látogatás közben fokozatosan átfordultam és a hangulatom az egekbe szökött. Bár maga környezet is különleges, valamint az életre hívott lények sokszínűsége, az én kedvtelésemre leginkább a szereplők tettek rá egy lapáttal. A köztük fellépő dinamika kialakulása igazi élmény volt, a csipkelődő megjegyzéseiken sokszor szélesen mosolyogtam. A sajátos tulajdonságaik mélyen meghatározták a személyiségüket, amelyek így folytonos összecsapásban voltak egymással. Véleményem szerint az, hogy Sin karaktere nem lett túldimenzionálva, nem lett túl magasra emelve, még inkább a sztorit erősítette. Kicsit sok volt már az utóbbi időben a hányattatott sorsú hősnő, akiről a végére kiderül, hogy csak miatta lélegzik mindenki. Sin ennél egyszerűbb, de nem kevésbé elhanyagolható. Arez számító mivolta pedig még inkább előrendítette a dolgok alakulását.
Különleges élmény volt, tele humorral és feszültséggel. Remélem, hamar érkezik a folytatás, mert ebből a sztoriból nekem még nem volt elég!
Szempontok:
Szereplők: Sintha nem fog mindenkit megnyerni magának, pont amiatt, amit korábban említettem: tele van hibával, az erejét nem tudja a nagy cél érdekében összpontosítani, igazából nincs is tisztában a saját kereteivel, hogy meddig nyúlnak. A szerző ezt mindvégig meghagyja, tapasztalatlanságából eredendően könnyen irányítható és rászedhető, ám azt nem lehet mondani, hogy ne tanulna a hibáiból. Szerintem a viselkedése ezek alapján többnyire helytálló volt, néhány szituáció volt csupán az, amit nem teljesen értettem. Arez karaktere is megnyert magának, tetszett a sötétségből táplálkozó stílusa és hogy nem akarta még csak jónak se tettetni magát. Nyilván neki is van egy saját értékrendje, de a szerző ezt nem írta felül nagy szerelmes gesztusokkal. Reméljük, hogyy ez a későbbiekben sem fog változni.
Történet: A sztori első fele egy vendégházban zajlik, ahová az időjárási viszontagságok bezárták a karaktereket. Bár a hely szűkös, az események alakulását ez nem zavarja, az olvasó kényelmesen érzi magát a négy fal között, mert mindig történik valami, ami elvonja a figyelmét. A romantika és a kezdetén krimibe illő nyomozás egymás mellett fejlődik, így a lapok telve vannak kíváncsisággal, valamint a szikrákat létrehozó szexuális feszültséggel. A történet feloldása legtöbbször a humoros párbeszédekben rejlik, ami a szerző erőssége. Minél beljebb haladunk a sztoriba és ismerjük meg a karaktereket, annál inkább kirajzolódik a cselekmény irányvonala. A játékos évődés helyét fokozatosan veszik át a felbukkanó problémák és súrlódások, melyek a könyv végére a tetőfokára hágnak. Szóval a sztori és a hangulat mindvégig dinamikus és folyamatosan változó.
Nyelvezet: A regényben több újszerű kifejezés található, amelyekhez a szerző megfelelő mennyiségű magyarázattal is szolgál. Ez a világ újszerű, különleges lényekkel, de ettől nem válik nehezen forgathatóvá. A kitalált kifejezések nem szájidegenek, könnyen megszokhatóak.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: A borító gyönyörű, részleteiben pontos és gazdag. Olvasás közben többször rápillantottam, ellenőrizve egy-egy részletet és mindig elégedett voltam a látottakkal. A könyvben két térképmelléklet található, ezek most nem sokat adtak hozzá a sztorihoz, bár a végjátszmában hasznos lehet. A fejezetek elején található apró illusztrációk mindig elvarázsoltak és nagy húzóerővel bírtak. A lapok vastagok, a könyv minőségi kiadvány, viszont igencsak súlyos, nehéz sokáig tartani.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Egy szív csak akkor törhet össze, ha valakiért dobog – állapította meg joggal."
"– A makacsságod egyszer még a sírba visz.
– Valószínűleg. – De már nem volt visszaút. – Ennek ellenére remélem, hogy az nem ma lesz."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése