Ilya a széthullás szélén áll…
Miután túlélte a Purgáló Próbatételeket, az Átlagosnak született Paedyn Gray megölte a Királyt, és új lökést adott az Ellenállásnak. Most pedig menekülnie kell a fiú elől, akinek legszívesebben a karjába vetné magát.
Kai, Ilya Végrehajtója hűségesen szolgálja immár királlyá koronázott fivérét, Kittet. A Tűzpuszta gyilkos sivatagában és Dor ellenséges városának sikátoraiban kutat az egyetlen ember után, akit szíve szerint nem szeretne elkapni. Ám az Elitek nélküli szomszédos birodalomban szerepet cserél vad és vadász, és megkezdődik a halálos küzdelem vágy és kötelesség között.
A tavalyi évem egyik nagy kedvence volt Lauren Roberts Powerless – Hatalom nélkül című könyve és borzasztóan vártam már a folytatást. A kiadó 2025 tavaszára ígérte és nem is okozott a rajongóknak csalódást, hiszen a könyv már frissen, ropogósan és nem mellesleg csodaszépen megtalálható a boltok polcain!
Az előző könyv hatalmas fordulattal ért véget és hát egyértelmű, hogy innentől nem folytatódhat a vérre menő, de jókedélyű csatározás, ami a lapokon uralkodott. A továbbiakban a karaktereket a sors egymás ellen fordítja, miközben a szívükkel is harcot vívnak: nem akarják a másik fél életét kioltani, de mindkettőjüknek ez a végzetük. Vajon melyikük fog végül túlélni? S megéri?
A karakterek mentalitása nagy mértékben megváltozott az átélt traumák következtében. A felszínre került titkok és a király elhalálozásának körülményei miatt szilánkokra tört a bizalom. Gyűlölik egymást - gyűlölniük kellene egymást, de a szívnek nehéz parancsolni, mikor hallja a másik lelkében önmaga visszhangját. Emiatt a regényben mindvégig egyfajta kettősség uralkodik a lapokon, ami nem csak a szereplőket, hanem az olvasót is szétzilálja.
Mivel a sztori egy valódi mélypontból veszi kezdetét, így másként nem is alakulhatnának a dolgok. Úgy érzem, a Reckless emiatt átvezető kötetként funkcionál két, nagyobb kalibert megtestesítő esemény között. Az utolsó sorokban felbukkanó hatalmas csavar is pont ezt erősíti. Szóval, ha úgy érzed, hogy ezzel a kötettel nem tudsz kellőképp azonosulni, akkor is érdemes a sorozatot folytatni. Túl sok a meglepetés várható még az elhamarkodott döntésekhez.
Szerintem a maga módján ez a történet is hatásos, de egy picit sem szabad a Powerlesshez hasonlítani, teljesen más szintet képvisel. Fordulatokban és eseményekben most sincs hiány, a csatározás is mindvégig kitart, mind testi, mind mentális szinten. A macska-egér játék folytatódik, a szikra ugyanúgy pattog a szereplők között. Nyers, meglepő, de egyben szórakoztató is.
Szempontok szerint:
Szereplők: Bevallom, eleinte nem tudtam olyannyira azonosulni Paedyn karakterével, mint a korábbi kötetben. Nem értettem teljesen az érzései mögött húzódó gondolatokat, valamint néha úgy éreztem, hogy a szerző is megfeledkezik arról, hogy éppen milyen szerepkört szánt neki. Gondolok itt a halálosztáshoz való viszonyára, amely összetöri lelkét, ám mikor körötte egy csapatot lemészárolnak, meg se rezzen – pedig azoknak az elvett életeknek is közvetetten az ő jelenléte az oka. Kai továbbra is a szívem sarkában kuporog, szeretem a karakterét, bár neki is voltak olyan döntései a történet során, amelyek felelőtlen köntösbe bújtatták - következmények nélkül. Szóval kicsit úgy érzem, hogy a szerző kevésbé gondolta végig az alkotási folyamatot, mint az első rész esetén. Éppen csak egy picit, de nem elnézhető.
Történet: Azt kell mondanom, hogy a Reckless tényleg minden szempontból hozza az átvezető kötetekre jellemző tulajdonságokat. Az alapsztorija két mondatban összefoglalható, dacára annak, hogy mennyi minden is történik, míg eljutnak arra a pontra, amivel már akkor tisztában van az olvasó, ha még el sem kezdte olvasni a könyvet. Szóval tudjuk, miről szól, tudjuk, hova vezet, de még így is meg lehet benne találni az élvezeti faktort. Az első rész erőssége volt a meglepetés ereje, amely erre a könyvre is jellemző, csak sokkal kisebb mértékben. Ezért is hangsúlyozom olyannyira, hogy nem szabad ugyanazon elvárásokkal nekikezdeni, mert akkor bizony csalódni fog az olvasó. Ha viszont külön tudja választani és nem fogalmaz meg magában téves kritériumokat, akkor egy élvezetes olvasmánnyal fog szembesülni.
Nyelvezet: Imádom a szerző stílusát és nem tudom eléggé elismerésem kifejezni a fordítónak is, hogy ennyire képgazdagon fejezi ki magát. Nem hivalkodó, de finom megfogalmazás jellemzi, amely néhol vág, máskor szúr, de rengetegszer cirógat is. Pont olyan, mint maguk a szereplők.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, fantasy.
Esztétika: Ha láttatok már gyönyörű élfestést, akkor azt felejtsétek el, mert ez a könyv tuti le fogja körözni! Kifejezetten szimpatikus, hogy a sztoriból merítették az élfestés ötletét, így nemcsak szép, hanem a tartalomhoz is megfelelően kötődik. Részletgazdag, igényes munka, ahol még a fényerővel is megfelelő módon játszott az illusztrátor. Nem tudok betelni vele. A könyv nyomtatási szempontból is teljesen rendben van, kellőképp rugalmas és jól forgatható.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"–– Mondd, hogy gyűlölsz, de én akkor is megszámolom minden szívdobbanásodat, minden szeplődet, minden rezdülésedet, mintha csak mosolyogva mondanád. – Elhátrál tőlem, leveszi a kezét az arcomól. – Lehet, hogy szörnyeteg vagyok, de ha megsebzel, én is vérzek. És ha összetöröd a szívem, Pae, engem is összetörsz vele együtt. Ha lelkednek csak egyetlen darabkája sóvárog utánam, én az egész életemet azzal fogom tölteni, hogy megpróbálom kiérdemelni."
"– Te nem csak egy küldetés vagy a számomra. Nem csak egy újabb ellenfél, akit meg kell találnom. Hanem valami még félelmetesebb.
– És mi lenne az? – kérdezi a suttogásnál alig hangosabban.
– Szükséglet.""– Nem vagy te egy kicsit féltékeny? – mordul fel.
– Magamhoz láncoltalak. Szerinted?"
A könyv adatai:
Kiadó: Lampion Könyvek
Megjelenés ideje: 2025. március 6.
Terjedelem: 352 oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése