VIGYÁZZ, MIT KÍVÁNSZ, MERT MÉG A VÉGÉN VALÓRA VÁLIK!
Lucy Hartnál senki sem tudja jobban, milyen érzés úgy felnőni, hogy a szülei nem szeretik. Elhanyagolt és magányos gyermekkorában a könyvekben talált menedékre. A kedvence Jack Masterson Az Órák szigete-sorozata volt.
Most, huszonhat éves pedagógiai asszisztensként megoszthatja az olvasás szeretetét az okos kisdiákokkal, különösen a hétéves Christopher Lambbel, aki szülei tragikus halála után árván maradt. Lucy bármit megadna, hogy örökbe fogadhassa a kisfiút, ám a családdá válás lehetetlen álomnak tűnik. Amikor Lucy már majdnem feladná, Jack Masterson bejelenti, hogy végre írt egy új könyvet. Ami még ennél is jobb, hogy az egyetlen példányt egy általa, a saját otthonában, a valódi Órák szigetén rendezett versenyen lehet csak megkaparintani. Lucy egyike annak a négy szerencsésnek, akik versenybe szállhatnak a hőn áhított kötetért. Ha nyerni tudna, megoldódna az összes problémája. De Lucynak előbb meg kell küzdenie a könyörtelen könyvgyűjtőkkel, ravasz ellenfelekkel és a zavarba ejtően jóképű és mindig morcos Hugo Reese-szel, Az Órák szigetének illusztrátorával. Eközben Jack „a Mesterelme” Masterson olyan fordulatot tervez, ami örökre megváltoztathatja mindannyiuk életét…
Szeretem, mikor egy előrendelt könyv nem merül el a régóta olvasatlanul porosodó köteteim között, hiszen azért is szereztem be a lehető legkorábban, mert annyira érdekel, hogy képtelen voltam vele várni. Ennek ellenére a szabadidőm korlátozott, így sajnos sokszor megtörténik, hogy egy-egy regény évekig áll a polcomon és csak sóvárogva tekintek rá – ahogy a mellette lévő másik százra is. Nos, Meg Shaffer Wishing game - Kívánságok játéka című könyve nem juthatott erre sorsra, hála az OlvasóKvartett közösségnek. A kötetet én jelöltem a januári közös könyv posztra és nagyon boldog voltam, hogy másokat is pont annyira megmozgat, mint engem.
A regény egy lányról, Lucyról szól, akinek alapvetően nincsenek nagy elvárásai a saját életét illetően; mindössze egyetlen kívánság az, amihez foggal-körömmel ragaszkodik: szeretné örökbe fogadni egy kis tanítványát, Christophert. A kisfiú jelenleg nevelőszülőknél él, a szülei halálát követően került be a rendszerbe. Kissé elveszett, csendes gyermek, akinek a lelkében nagy kárt okozott a trauma, amit át kellett élnie rövid eddigi élete során. Ő is kötődik Lucyhoz, szeretné, ha az anyukájaként tekinthetne rá, ám a bürokrácia és az örökbefogadás kemény feltételei közéjük állnak. Lucy-nek pénzre van szüksége, amely által megteremheti azt a biztonságos környezetet, amit a kisfiú megérdemel. Erre egy rendhagyó keretek között rendezett verseny útján nyílik lehetősége, amelyre csupán egy maréknyi ember kap meghívást. Lucy köztük van és felébred a lelkében a remény, hogy a kívánságok talán mégiscsak valóra válhatnak.
A Kívánságok játéka sok szempontból is egyedülálló olvasmánynak minősül. Nehezen behatárolható történet már csak a kategóriáját tekintve is. Egy kicsit ide is meg oda is illik, de valójában sehova nem lehet egyöntetűen besorolni. A tartalomra és az írásstílusra is ugyanez vonatkozik, s úgy gondolom, hogy ez az, ami által a regény kisugárzása olyan megragadó: a határtalansága miatt mindvégig sejtelmes és a bohókás tartalom miatt megvan benne az a csoda, ami az olvasó gyermekkorát idézi meg – még a felnőttekre jellemző problémák ellenére is.
A regény felvezetésében már szembesül az olvasó egy rejtvénnyel, ami végigköveti a cselekményt. A fokozatosan csepegtetett információk közel sem elengedőek a titok feltárásához, ám a szerző tudja, hogy melyik az a pillanat, amikor fel kell lebbentenie a mindent elfedő kendőt – s ez nem a történet legvégén történik meg. Megfelelő fokozással bír és nem húzza olyannyira túl, hogy az olvasónak elmenjen az egésztől a kedve. S miközben ez a folyamat a háttérben zajlik, addig több kisebb és mókás feladvány is megjelenik a lapokon, amelyek nem csak a karaktereket, hanem az olvasót is megmozgatják. Lehetett akármilyen egyszerű egy-egy kérdés, büszke voltam magamra, ha sikerült kitalálnom. A rejtvényfejtés sosem volt erősségem.
Kezdetben azt hittem, hogy ez egy könnyed és aranyos történet lesz, amelyben egy csapat felnőtt visszatér a gyerekkori álmok földjére és leginkább a nosztalgia lesz az, ami eluralkodik rajtuk. Eleinte így is tűnt, ám minél előrébb halad az olvasó a történetben, annál több probléma üti fel a fejét a lapokon, amelyek átszakítják a varázsvilág vékony fátylát és bemocskolják azt a hétköznapok rideg valóságával. Minden karakter problémája az élet más felületére vonatkozik, így a felnőttlét majdhogynem minden triggerpontját lefedik. Megjelenik az anyagi vonzat, az egészség fontossága, a magánéleti nehézségek, a társas kapcsolatok bonyolultsága és még sorolhatnám. A szerző a saját maga által életre hívott törékeny egyensúlyt folyamatosan kikezdi, mindaddig, míg az utolsó szál is végül elszakad. A történet öngerjesztő és megállíthatatlan, ám az író mindvégig lesben áll, akár a Mesterelme: nem hagyja a bajba jutottakat elveszni, ha elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek a rájuk váró nehézségekkel.
Biztos vagyok benne, hogy minden könyvmolyt már azzal megnyer magának a szerző, hogy a regény alapjaként egy sokak gyerekkorát meghatározó könyvsorozatot illesztett be. De itt még nincs vége a dolgoknak, hisz gondolt egy nagyot, és a lapokon megszületendő dolgokat materizálta a valóságban is egy kis szigeten, ahol az ihlető személye él. Az elképzelés egyedi és ötletes, valamint Jack személyisége miatt mindvégig varázslatos. Olvasás közben érzetre megjelent bennem egy kicsit a Balszerencse áradása visszhangja: a könyvben van egyfajta misztikusság, amihez a rejtvények még inkább hozzátesznek, de valójában abszolút nem tartozik sem a fantasy, sem a mágikus realizmus világába, viszont ennek köszönhetően az olvasóban is felszínre törnek a saját gyerekkori csodái, amikor még hitt a különböző lények létezésében. Tehát nemcsak Jack az, aki felszínre hozza a felnőttek lelkében bolyongó gyermeket, hanem a szerző is ezt teszi a könyvforgatóval - csak más okból.
A kezdetben egyszerű és szórakoztató irányvonal fokozatosan kezd el mélyülni. A regény mozgatórugóját alkotó karakterek között zajló kommunikáció legtöbb ízben kedves és aranyos, mintha minden szavukkal próbálnának a jóra fókuszálni, így gátat szabva annak, hogy a nehézségek teret nyerhessenek. Nem mondható el, hogy a problémáikat szőnyeg alá sepernék, mert mindvégig foglalkoznak velük - gondoljunk például Lucyra, mennyire kétségbeesetten szeretné megnyerni a versenyt, hogy biztosíthassa ezáltal a szeretett gyermek biztonságát -, de nem engedik el magukat bárki társaságában. S valljuk be, könnyebb az apró semmiségekről csevegni, mint egymás problémáját meghallgatni. Szóval számomra ezen szempontból is ez a regény abszolút életszagú volt.
Bár eleinte hullámzó volt az olvasás közbeni hangulatom, azért elmondható, hogy mindvégig szerettem ezt a csodás könyvet olvasni. Tetszett a szerző által megalkotott világ, a rejtélyes és sejtelmes környezet, valamint a karakterek is közel kerültek hozzám. Hugo lett a személyes kedvencem, de a többiekben is mind megtaláltam azt a pontot, ami által kapcsolódni tudok hozzájuk. A Kívánságok játéka eléri, hogy az olvasó is visszaemlékezzen arra, milyen volt gyereknek lenni. Jót és rosszat egyaránt a felszínre emel, majd ad egy kis erőt ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni és megfelelő módon le tudjuk magunkba zárni. Szerettem elmerülni ebben a történetben és jó szívvel tudom ajánlani bárkinek, aki valami különlegesre vágyik. Bár hiszem azt, hogy ezen kötet esetén legtöbbször nem az olvasó fog rátalálni a könyvre, hanem pont fordítva. Az elejétől a végéig különleges és örömmel tölt el, hogy a részese lehettem.
Szereplők: Jack mindenkit tanít, az összegyűjtött embereket és az olvasót is egyaránt. Mindannyian a saját belső világukban léteznek, kivétel ő, aki olyan nagy szívvel rendelkezik, amelybe az egész világ belefér.
Történet: Az eleinte egyszerű történet idővel elmélyül és lehet, hogy pár könnycseppet is a felszínre hoz. Később azonban a szerző a felfestett képet túlidealizálja - véleményem szerint kicsit túlzásba is esve -, ám ennek ellenére is egy szép végkifejletet kerekít a sztori végére.
Nyelvezet: Csodálatos a fordítási munka, látszik, hogy Gabányi Réka gondos kezekkel forgatta és ápolta. A rejtvények jól át lettek ültetve a magyar nyelvbe és a fordító kihasználta a szókincsünkben rejlő lehetőségeket is. Minden elismerésem. Remélem, gyakran fogok még a nevével találkozni.
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom.
Esztétika: A regény külső megjelenése gyönyörű. Egyszerű, letisztult és jól tükrözi a tartalmat. Külön köszönet, hogy a regényben szereplő kötetek borítói nem jelennek meg a felszínen.
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Miért csak a bátor gyerekek kívánságai válnak valóra?
– Csak a bátor gyerekek tudják, hogy kívánni nem elég. Ahhoz, hogy a kívánságok valóra váljanak, tenni kell."
– Csak a bátor gyerekek tudják, hogy kívánni nem elég. Ahhoz, hogy a kívánságok valóra váljanak, tenni kell."
"Hogyan lehet rávenni a felnőtteket, hogy szembenézzenek a félelmeikkel, amikor felnőttnek lenni nem más, mint minden reggel úgy ébredni, hogy a félelmeik szembenéznek velük?"
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése