Niitaabell Világa: Sebastian Fitzek: A meghívás

Fülszöveg:

Amikor Marla Lindberg meghívást kap egy osztálytalálkozóra az Alpokba, azt reméli, hogy nosztalgiázhat egy jót a régi diáktársaival, és pár napra még a lélekőrlő traumáit is maga mögött hagyhatja. Ám nem sokkal az érkezése után rádöbben, csak egy halálosabb dolog van annál, mint hogy éjszaka, a tomboló hóviharban elhagyja a félreeső hegyi faházat: hogy ott marad.

Az étkezőasztalon mosatlan edények állnak, a kandallóban tűz pislákol, de senki nincs ott. Marla kétségbeesetten keresni kezdi a többieket. Aztán újra hallja a köhögő hangot, amelyet pár évvel ezelőtt, egy elhagyatott klinika szobájában is hallott, amikor valaki megpróbálta őt megölni. A kérdés már csak az, Marla vajon túléli-e ezt a mostani találkozást…

A történetről:

Az OlvasóKvartett februári közös olvasmánya Sebastian Fitzek A meghívás című regénye lett. Ránk fért már egy kis borzongás, így kifejezetten örültem Zsófi választásának.

A szerző már a felvezetésben akkora bombákat robbangat, hogy az olvasó csak kapkodja a tekintetét. Marla életének felvezetése mentes minden könnyedségtől. A múltjában megbúvó dolgok tekintetében csoda, hogy ép ésszel megélte a felnőttkort. Az elszenvedett traumák azért kitörölhetetlen nyomot hagytak rajta és a környezetén egyaránt, amely a jelenben egy olyan eseményhez vezet, amelyre senki nem számított. Az Alpok hófödte csúcsai között megbúvó kis kunyhó, ahol az idilli képet seperc alatt váltja fel az iszonyat. Öveket bekötni, rázós menet következik!

Ez nem az a regény, amibe néha-néha beleolvasgatsz, ha időd engedni, hanem inkább abba a típusba sorolható, amit érdemes akkor elővenni, ha ténylegesen van időd forgatni - különben elveszel a tartalomban és fogalmad sincs, merre vagy fejjel előre. A szerző nem fokozatosan bővíti a sztorit, hanem többkörös információdömpinget rendez. Úgy szórja az összefüggéseket az olvasóra, ahogy szilveszterkor pereg a kis ágyúkból a konfetti. Plusz megerősítésekkel pedig nem szolgál. Épp úgy kell az olvasónak is összeraknia a sztorit, ahogy Marla is felépíti magában az események láncolatát. Szóval A meghívás esetén érdemes a figyelmet maximálisan koncentrálni, különben darabjai hullik a beltartalom.

Sebastian Fitzek nem finomkodott az eseményeket illetően. A története mindvégig figyelemfelkeltő és borzongató marad, az olvasóból iszonyodással átszőtt kíváncsiságot vált ki. A hatás mindvégig garantált, a sztori végkimenetele pedig kiszámíthatatlan. Olvasás közben végig filmként pörögtek a szemem előtt az események, kismillió teóriát gyártottam, de hiába, képtelen voltam még csak a közelébe is jutni a megoldásnak. Véleményem szerint kicsit túl is lett tolva: egy nagy csavar elég lett volna a háromból, azzal is tökéletesen érvényesült volna a könyv. Így viszont a visszájára ütött.

Újszerű élmény volt, de számomra sok. Túltelített.

Szempontok:

Szereplők: A szereplőket nem igazán ismeri meg az olvasó, de azért nagy körvonalakban be tudja őket azonosítani; tehát megfelelően elkülönülnek egymástól, de épp csak a legfontosabb dolgok derülnek ki róluk. Kicsit olyan volt, mintha azt szeretné a szerző, hogy az olvasó is megtapasztalja, milyen az arcvakság.

Történet: A cselekmény végtelenül izgalmas és feszült a könyv teljes terjedelmében. A szerzőnek nincsenek határai, hajmeresztő dolgok történnek a lapokon. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy túl sok ötletet szeretett volna egy történeten belül megvalósítani, ezért a sztori túltelített lett, amely végül ellentétes hatást vált ki.

Nyelvezet: Könnyen és gyorsan olvasható, de nagy odafigyelést igényel, mivel a szerző nem magyarázza el túlzottan a dolgokat. Ez egy egyedi stílusjegy, mely nem minden esetben kedvező, olvasás során többször is hátrányt éreztem miatta.

Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, thriller.

Esztétika: A borító megfelelően illeszkedik a történethez, ez tagadhatatlan, de szerintem nem elég figyelemfelkeltő.

Értékelés: