A HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.
AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.
Egyeseknek ez lehetőség. Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban, mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj velünk a holdrakétán!
John Scalzi régóta fent volt már a radaromon, de sok idő kellett, mire végre hozzám is eljutott. A Csak a hold az égen című könyvével kezdtem meg a szerzővel való ismerkedést.
A Hold sajttá változott. Nem tudni, mi okozta, hogyan történhetett, de egyik pillanatról a másikra megváltozott az anyagösszetétele és a mérete. Hitetlenkedésnek helye nincs, bárki felnéz az égre, láthatja a változást. Miként hat vajon ez az egyénre és a társadalomra? Milyen reakciókat vált ki? S milyen következményekkel jár? S a legégetőbb kérdés: milyen fajta sajttá vált?
A regény alaptézise is már önmagában a szórakoztatást szolgálja. Sajtból van a Hold? Ugyan kérlek, ezt nem lehet komolyan venni! Aztán jön Scalzi, aki eleinte maga is hozza az ebből fakadó humor végtelen tárházát, majd behozza az emberi mentalitást, a mindenből hasznot húzó attitűdöt, s végül hozzáadja a valódi helyzetkezelési politikát. Eszement, hányféle szempontból közelíti meg a témát, s hogy mindegyiknek van jogalapja.
Ez a könyv nem a klasszikus értelembe vett történetvezetéssel rendelkezik. A szerző helyzetszituációkat ábrázol a fejezeteiben. Különböző, legtöbbször többet vissza nem térő karaktereket vesz elő, akik egy villanásnyi idő alatt újabb nézőpontot adnak hozzá az eddigi képhez. S még milyet! Annyira emberi az egész, hogy mást sem tettem, csak folyton a fejemet ingattam! Ahhoz képest, hogy a felvázolt helyzet mennyire nonszensz, a szerző hihetetlen alapossággal járta körbe a témát. A lapokon elszórva rengeteg információ jelenik meg a Holddal, illetve az űrprogramok működésével kapcsolatban. Ez a könyv egy “mi lenne, ha” típusú tézisre ad egy elméleti választ, ami pont elegendő ahhoz, hogy az ember tartalmas kikapcsolódásban részesülhessen.
A szerzővel való ismerkedéshez tökéletes volt a Csak a Hold az égen című könyv, de úgy érzem, a további könyve messze nagyobb potenciált tartalmaznak. Szóval máris megyek és keresek még tőle valamit, amivel elüthetem az időmet!
Szempontok szerint:
Szereplők: A legtöbb karakter egyszer, vagy legfeljebb alig néhányszor jelenik meg a lapokon. A szerző éppen csak visszatér hozzájuk, hogy esetleg az eltelt időben változott-e a véleményük. A lapokon széles skálán mozgó emberek hadát szólaltatja meg, mind kor, mind élethelyzet vagy a társadalomban elfoglalt helye szerint, emiatt egy merően gazdag látképpel szembesül az olvasó.
Történet: Hihetetlen megfontoltság volt szükség ahhoz, hogy ez a sztori megszülethessen. A felszínen könnyed és humoros, de ahhoz, hogy ez megfelelően tudjon működni, a szerzőnek maximálisan oda kellett tennie magát. És oda is tette. Ezek után nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy klasszikus történetvezetés esetén, milyen sztorit tud összehozni!
Nyelvezet: Könnyen és gyorsan olvasható. A rövid fejezetek folyamatosan hajtják előre az olvasót, a rengeteg poén pedig, ami megjelenik a lapokon, mindvégig garantálják a szórakozást. Imádom a szerző stílusát!
Besorolás: Kortárs szórakoztató irodalom, scifi.
Esztétika: Egyszerűen imádom az Agave könyvek borítóterveit. Nemcsak hozzávágnak a sztorihoz valami impozáns, figyelemfelkeltő tervet, hanem valóban olyat alkotnak, ami a sztorihoz is kötődik. Fantasztikus, ahogy mindig!
Értékelés:
Kedvenc idézetek:
"– Igazából amint visszaszerzem a trónt, semmi olyat nem kell tenned, amit nem szeretnél. Ha arra vágysz, hogy a kastély egyik eldugott sarkában görnyedezz a könyveid és a jegyzetfüzeted felett, és csak akkor mozdulnál ki onnan, ha felkereshetsz egy manópiacot vagy egy rémodút, akkor úgy lesz.
Szaggatott sóhaj tört fel belőlem.
– Miféle királyné lennék akkor?
Közel hajolt, csókot lehelt az arcomra, és teljesen őszintén felelt.
– Az enyém.""Ha van valami, amiben Wendell-lel soha nem fogunk egyetérteni, az az, hogy bölcs dolog-e megpróbálni elrángatni Tündérhonba egy macskát."
A könyv adatai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése